Másodjára írom ezt a bejegyzést, mert ilyen rohadt béna vagyok, és ha lefagy az oldal, kétségbeesve kattintgatok össze-vissza, és... kitörlöm a bejegyzést. 
Szóval. Kezdjük elölről.
Tavaly, november 5-én voltam először a lipicai ménesnél, Szerbiában, Kelebiján. Ez a határtól alig 500 méterre van, ahogy átgurulunk a szerb oldali ellenőrzés után, rögtön szemet szúr ez a sárga épület. Szóval miután végeztünk anya ismerősénél tett látogatásunkkal, és indultunk haza, a szülők engedtek könyörgésemnek, és bekanyarodtunk ide. Köpni-nyelni nem tudtam, elállt a szavam, olyan gyönyörű volt. Teljes mértékben a jövőbeli munkahelyemet véltem felfedezni benne, vagy esetleg az otthonomat. Na és azért elkezdtem reménykedni, hogy halálom után ilyen helyre kerülök. Végeláthatatlan zöld legelők, óriási karámok, rengeteg ló, egy kis halastó, ami szintén gyönyörű, és az egész hely távol van az autók zajaitól, mégis elég közel a városhoz.
Ahogy kijöttünk onnan, elhatároztam, hogy én ide visszajövök, vissza kell jönnöm, itt van tőlem alig egy órányira (autóval), nehogymár ne próbáljam ki egyszer. Úgyhogy születésnapomra sikerült kiharcolnom, hogy anyám elvigyen. Ezt viszont szeretném elnapolni egy szeptember-októberi napra, mivel 1, nincs hangulatom 35 fokban várakozni a határon, 2, hogy én élvezni szeretném ezt az egészet, nem az izzadtságomat törölgetni.
Az egyedüli félelem, ami bennem van, az a nyelvtudás hiánya. Az egész helyen egyetlen egy magyarul tudó lovász van, a lovasok nagy része természetesen csak szerbül tud, úgyhogy azért van bennem egy kis para, hogy mi van, ha kimegyünk páran, és csak a lovász, meg én tudok magyarul, körülöttem meg mindenki szerbül fog beszélni. Tudok köszönni a nap bármely szakában, el tudom mondani, hogy nem beszélek szerbül, tudom a boldog szülinapot, és a szeretlek-et. És szerintem a szerb nyelv tipikusan az, amiről laikus nem mondja meg, hogy most valaki csak megkérdezte, hogy milyen napod van, vagy épp elküldött az anyádba. 
De majd csak lesz valami.
Beszéljenek most kicsit a képek helyettem. Akad valaki, aki azt mondja, ez nem gyönyörű?

De mivel hülyeség lenne kimenni csak azért az egy óráért, hogy én lovacskázzak, és ezért várni a határon minimum ennyit, erre a napra beterveztem a Palicsi tavat is. És akkor ha már ott vagyunk Palicsnál... a múltkor facebookon szembejött velem egy hirdetés: lovastanya/lovarda Ludason, Szerbiában, furioso lovakkal. Ez pedig csak 5-10 km a tótól, úgyhogy simán útbaejthetjük. Legalábbis megnézzük a helyet, és ha tetszik, akkor még ősszel, legkésőbb jövő tavasszal szeretném ott is kipróbálni magam. Itt egyébként nincs bennem a félsz, mivel a lovak neve magyar, és jellemzően magyarul is postolnak.
És ezzal az utunkkal szeretném megcélozni a Palicsi Állatkertet is. 

13:48: Miután befejeztem a post megírását, pont jött a postás. 20 napja várom a kiemelőimet, hogy megérkezzenek, AliExpresszről, és ma, húsz nap után... megjöttek! :D A három kiemelő érkezett ma, a csontos tollak még korábbiak. Kár, hogy nem orvosira készülök, ott biztos hatalmas sikert aratnék ezekkel. De nem, semmi ilyen nincs tervben, csupán a biológia iránti imádatomnak hódolok ilyen formában :D. Régebben egyébként nagy álmom volt, hogy állatorvos legyek, a tudásom megvan hozzá, de a lelki erőm a béka feneke alatt, már akkor gyűlnek a könnyeim, ha egy sánta kutyát látok, még ha altatnom kéne bármilyen állatot, esetleg nem tudnék rajta segíteni, hónapokig elzárkóznék a világtól, magamat ismerve, emberekkel meg nem szeretnék foglalkozni ilyen mértékben, úgyhogy tökéletes lesz nekem az agrármérnökség is. De ezeket... imádom <3

A tollak nagyon szépen, vékonyan és sötéten fognak - a zebrás tollakkal mindig az volt a bajom, hogy hiába jó a fogásuk, és jó velük írni, meg vékonyan fognak, nagyon halványak, és elveszik az írásom. A csontosoknál pedig nagyon féltem, hogy csúszni fognak, vagy rossz lesz a fogásuk, de olyan jól belesimul a kézbe, hogy hihetetlen. A kiemelőkkel nem vagyok még teljesen kibékülve, azt hittem, lehet nyomkodni a fecskendőt, de nem, csak dísz... :( Mindenesetre baromi olcsón megúsztam, az öt toll 500 ft volt (utánanéztem, Magyarországon egy db kerül annyiba...), a kiemelők pedig 100ft/db. 
De az Ali előnyére mondok durvább példát is: ma rendeltem egy lovas nyakláncot (kép itt). 190 Ft volt, utánanéztem, Magyarországon ugyanez 1800. Inkább várok két hetet, hogy kézben tarthassam, ha ezzel megsprólok sokszor több, mint kétezer forintot, ugyanazért a minőségért...
 

Micsoda clickbait, mi? Aki ezt a bejegyzést nem olvassa el... :D

19 órára hívtam össze a csapatot, de rengetegen késtek, így amíg nem lettünk többen, csak beszélgettünk, mikor a többiek is megérkeztek, nekiálltunk sütni. A pálinka már az első egy órában elfogyott, és egy kupicával velem is megitattak, mondván születésnapom volt, és mindenki iszik, nehogy már pont én ne igyak, pláne hogy én szerveztem. Szóval lehúztam életem első pálinkáját. Őszintén szólva sokkal rosszabbra számítottam, főleg hogy én a pálinka szagától egyenesen undorodom, és képes vagyok 2 km-ről kiszagolni, ha valaki pálinkát ivott... Mindenki mindenkivel koccintott természetesen, megköszönték, hogy megszerveztem, majd a fiúk (ja, mellesleg 2 lány és 1 fiú nem jött el, így a felállás 3 lány - 8 fiú volt..) megjegyezték finoman, hogy amúgy ezt is nekik köszönhetem, mivel rohadt zárkózott voltam, mikor középsuliba kerültem, de mondtam is, hogy tudom, az info szak kihozta belőlem a legjobb énem. Mire rögtön érkezett a gyors válaszreakció, ráadásul olyan fiútól, aki amúgy nem is infos: "XY hozta ki belőled!:DD" XY alatt egy olyan infos tanáromat kell érteni, akivel a fiúk körülbelül év eleje óta kombinálnak össze. Az infos fiúktól pedig jött a helyeselés: és amúgy kajak. Valamilyen szinten igazuk van, de azért nem teljes mértékben..

Miután kész lett a kaja, lementünk megmártózni a Dunában, egy fél órára, majd visszamentünk enni, majd a fiúk sörpongoztak, de senki nem lett tökrészeg, és senki nem hányt. A hangulat megvolt, de mindenkiből nagyon gyorsan kiment a pia, és olyanok voltak, mint egy átlagos tanítási napon. Zene a maxon, körülültük a tüzet, és "én még soha nem..."-et játszottunk. Biztos mindenki ismeri, de a lényege, hogy mindenki mond valamit, amit "én még soha nem...", és aki már tette azt, az iszik. Nagy meglepetésemre, a fiúk kérték, hogy ne piával játsszuk, csak így natúrba. A kis lájtos "nekem még soha nem volt halálközeli élményem"től elég gyorsan eljutottunk a perverzebb kérdésekig, és azt is bevezettük, hogy aki már csinálta, az történetet mesél. Azt hiszem, mindenkiről derültek ki olyan dolgok, amik nagy meglepetésként értek minket, de ami meglepett, hogy alkohol nélkül is teljesen őszinte volt mindenki. A legnagyobb megdöbbenéseket egyértelműen az én válaszaim váltották ki, mivel soha, senkivel nem beszélek pl. a szerelmi életemről. Egy embert kivéve, egy barátnőmet. Aki az ország másik felén él. Őt leszámítva tényleg soha, senki nem tud arról, hogy épp ki tetszik, és soha nem mutatom ki, ha épp ilyen téren van problémám, tehát egy szakítás, összeveszés még soha nem váltott ki belőlem olyat, hogy ezt elsírjam bárkinek az osztályban. Egyszer, egy tanárommal beszéltem még ilyen témáról, de az is egyszeri alkalom volt, és így is többet tud erről, mint a szüleim... szóval azért okoztam meglepetéseket a válaszaimmal.
Csak egy kérdést nem voltam hajlandó megválaszolni: ki volt az? 
Ugyanis buli kezdetekor kaptam tőle egy SMS-t: "remélem szar a buli, hülye ribanc". Ezt pedig egy fiú osztálytársam olvasta el először, mivel előtte villant fel a kijelzőm... Mindenkit beavattam, hogy mi a felindultságának az apropója, amit megértettek, és nagyon aranyosak voltak, mert elviccelték, és egész este ezzel húzták az agyam :D. Szóval így, hogy tudták az okot, ami miatt letagadom az életemből a srácot, tudták, hogy kiről van szó (egyszer láttak minket együtt, de csak mint ismerősöket), így nem szerettem volna ebbe belemenni, főként azért, mert tényleg lesül a pofámról a bőr, hogy ilyennel hogy lehettem együtt majdnem 3 évig...

Aztán feljött témának, hogy ki hol alszik. Úgy volt, hogy barátnőm hazamegy, így egyedül lettem volna 3 fiúval, na de nem gond, majd alszanak a földön, és enyém a két személyes ágy. Aha, igen. Egyikük rögtön stoppolta az ágyat, de mondom én lány vagyok, legyen már úriember, és aludjon a földön az én javamra. Hát, úriember lesz ő, majd alszunk egy ágyban, de a fal felé fordul. Vagy ha majd fázok, átölel. Jelzem teljesen józan volt. Nagyon szépen megköszöntem eme nagylelkű felajánlását, de visszautasítottam, amit ő nem vett komolynak, mert eltökélte, hogy ő akkor is az ágyban alszik. Ekkor kezdtem el könyörögni a barátnőmnek, hogy aludjon már ott ő is, akkor ketten vagyunk lányok, csak van benne annyi, hogy nem hagy lányt földön aludni. Volt. Hajnali 2-kor döntöttünk úgy, hogy na, aludjunk. Fél négykor még beszélgettünk. Akárhányszor hangzott el a "nem vagyok álmos" mondat, kórusban kezdtünk rá Pápai Joci dalára, az Origora: "be kell csuknod a szemed..." :DD
Egy szobában aludtunk, 3 fiú, 2 lány. Abban a másfél órában azt hiszem, az összes pornóoldal neve elhangzott, a jellemző, perverz viccek, és akkor vagy az én fantáziám túl piszkos, vagy tényleg direkt mindent félreérthetően fogalmaztak meg, próbálva ezzel zavarbahozni. Nem jött össze nekik. Amit végül beláttak, mert mindent megszoktam már tőlük 3 év alatt. Egyikük egyébként olyan szinten megijedt egy macskától, hogy baltával maga mellett tudott csak elaludni: az illető 19 éves kemény férfiú, aki mindig acélbetétesben járkál, és nagy rockernek vallja magát...

Mindent összevetve, nagyon jól sikerült, és igazából nem is ilyen igyuklemagunkat típusú bulinak szántam ezt, inkább egy szimpla összeröffenésnek, és teljes mértékben az volt. Rengeteg sör megmaradt, a borok bontatlanok (3 üveg), a likőr szintén, és 2-3 pezsgő is. A pálinkából nagyon kevés, de maradt, a söröknek kb fele fogyott el, és ennyi volt az össz alkoholfogyasztás. 
Mert sokkal többet ér egy józanon, jó hangulatban eltöltött este, mint egy olyan, ahol senki nem tud magáról.

Szeretem az osztályom. És mondhatnám, hogy megbántam, hogy info szakra mentem, mert részben igaz, de ezért megéri. Mert látom, hogy a közgázos lányokhoz - azaz az összes többihez - hogy viszonyulnak a fiúk, és a lányok a fiúkhoz. Alig beszélnek, ha beszélnek is csak cseszegetik egymást, engem pedig nyíltan imádnak. És azt hiszem, ez megmutatkozik abban is, hogy összesen 20 embert hívtam meg, közülük 9 infos volt, mind fiú, és 10 közgázos (2 fiú). Infos fiúk közül 1 nem jött csak el, míg közgázosok közül 3-an, +1, mert egyikük csak benézett, felköszöntött, majd lelépett. Mindhárman lányok voltak..
És csak 3-an voltunk lányok, egyiknek ott volt a barátja is, de ez így jó is volt.

Ja, és a legpozitívabb csalódás, hogy reggel senki nem lépett le, hanem mindenki segített összepakolni, rendet tenni, önként. Kérés nélkül. 

Oh, és most kaptam egy üzenetet.

Nem tudjuk, mikor volt utoljára ilyen, hogy bulin józanon is ilyen g.ci jól érezzük magunkat, és még kísértést se érezzünk arra, hogy ígyunk, szóval szerintünk ebből augusztusban kéne egy ismétlés.

Nos, a fül-orr gégészetet túléltem (ki gondolta volna..:D). 10:40-re volt időpontom, 10:30-kor már be is hívtak, öt perc alatt átmosták mindkét fülem, és közölték velem, hogy még jó, hogy mentem, mert kezdődő fülkürthurutom van a jobb fülemben, ami megszüntethető ha csepegtetem. A bal pedig csak szimpla dugulás volt. Tehát most újra hallok, nagyon fura két hét után ismét rendesen hallani a hangom :D. 

Pont egy hete, 8-án volt a szülinapom, és már fél éve eldöntöttem, hogy szeretnék rendezni egy szülinapi bulit, csak hát ez nem jött össze, mert pont arra a hétvégére esett a város legismertebb fesztiválja, így egy héttel eltoltam, és a szülinapi jelzőt is levettem tőle. Két ember kivételével az egész osztályt meghívtam, ami 22 főt jelent velem együtt, a végére 15-en lettünk. Ma 19 órára hívtam össze a népet, egy barátnőmet két órával korábbra, lufikat fújni, kipakolni, etc. Őszintén szólva... nem tudom, mire számítsak. A fiúk mióta tudják, teljesen rá vannak pörögve, ők intézik majd a hangot, a piát, én adjam a helyet. Egyikük konkrétan háromnaponta rám írt valami miatt, mint pl. pontosan hol lesz, menjek el elé, ő meg eldob kocsival, de nem fog odatalálni, ma reggel is egy kép fogadott tőle, hogy berakta a csomagtartóba a hangfalakat, meg a kábelt.
Tényleg nem tudom, mit várjak. Nem tudom, ők mennyi piát hoznak, mennyit isznak, de az biztos, hogy részegen nem engedek haza senkit, aki autóval, vagy motorral jön. 
Én tudom, hogy viszek 7dl pálinkát, 2l bort, meg csokilikőrt. Meg persze sprite, fanta, kóla, ásványvíz. Én nem tervezem csontrészegre inni magam, hála az emetofóbiámnak {hányástól való félelem}. Ezek mellé még grillezünk, csinálunk hasábburit, sütizünk és jól érezzük magunkat. 

Igazából meglep, hogy ennyire várják, főleg a fiúk. A lányok csak rábólintottak, hogy jönnek, de a fiúk tényleg nagyon bepörögtek miatta. Persze, info szakos vagyok, és 11 fiú között egyedüliként képviselem a női nemet, és imádnak. Mert nem olyan vagyok, mint a legtöbb lány, aki kiakad, ha beszólnak neki, csak visszaszólok valami durvábbat, olyat, hogy utána köpni-nyelni nem tudnak, nem hogy visszaoltani :D Az idei tanévben lettem velük igazán jóban, szerintem kivétel nélkül mindegyikükkel. 
És azt kell mondjam, sokkal jobb fiúkkal haveri viszonyban lenni, mint lányokkal barátnőiben. Sokkal őszintébbek. 

Ma megkaptam egy fiú ismerősömtől, hogy én túl sokat várok el a férfiaktól. Úgyhogy kicsit átgondoltam a dolgokat, és rájöttem, hogy erről szó sincs. Szerintem.

Kor?
Elég nagy intervallumon belül vagyok képes mozogni. Mondjuk úgy, 20-tól 30-ig. Ami egyeseknek durvának tűnhet így 19 évesen. Durva, hogy mennyire nem tudok férfiként tekinteni a korombeliekre. Ahogy elnézem őket a környeztemben - nem csak a suliban -, csak annyit látok bennük, hogy elmehetnénk együtt a játszótérre libikókázni, esetleg felülhetnénk a búcsúban a kisvonatra. Annyira komolytalanok. Vagy én vagyok túl komoly 19 évesen. Akárhányszor kerültem eddig közelebb férfihoz, akire azt mondtam, hogy vele eltudnám képzelni magam, mindig min. 5 évvel idősebb volt tőlem. 

Külső?
Nem érdekel. Mármint persze, ne legyen tök igénytelen, de engem olyan szinten hidegen hagynak a külsőségek, hogy hihetetlen. Az első barátom például alacsonyabb volt tőlem. És akkor? Megoldottuk. Őt nem zavarta, engem is csak az elején. Mondjuk azért ne legyen már tízcentivel alacsonyabb tőlem, maximum 5, ami még nem zavar. 
Ezt leszámítva, nekem nem kell, hogy méteres átmérőjű karja legyen, dagadó izmokkal, a hasán 6 kockával, meg az egyéb, tipikus tinilány-álmok. Nyilván, ne legyen mellettem egy hurkapálca, mert az olyanokra nem tudok úgy tekinteni, mint férfi, aki szükség esetén képes megvédeni.
Persze, vannak dolgok, amik nagy előnynek számítanak, de soha nem döntő. Ilyen például a borosta, amiért egyszerűen megveszek, főleg ha erősebb. Komolyan, rendesen elszomorodok, ha látom, hogy valaki megborotválkozott, olyan babaarcúra. 

Belső?
Na igen, itt jönnek a gondok. Szerinte.
Az egyik legfontosabb, hogy szeresse az állatokat. Ha valaki nem tud úgy tekinteni egy pl. kutyára, mint érző lényre, az már ki is esett. 
Aztán tudjon meglepni. Gyűlölöm a sablonos dolgokat, mint a valentin nap/karácsony van, ezért megkérem a kezed, elmegyünk wellnessezni, etc. Sokkal többre értékelem, ha random napon kapok ilyeneket, a Valentin naptól konkrétan hányingerem van. 
Legyen humora. És ez nem összetévesztendő a komolytalansággal. Tudjon megnevettetni, ha látja, hogy arra van szükségem. Plusz pont, ha intelligens humorral rendelkezik. 
Komolyság. A másik dolog, amitől a falra tudnék mászni, az, amikor minimum tízszer el kell mondani egy pasinak, hogy ne hülyüljön, mert ez most tényleg komoly dolog... 
Legyen fantáziája. Jó, kevés az olyan pasi, akinek ne lenne rendben a fantáziája, de én azért elég mocskos fantáziával vagyok megáldva (vagyis hát, inkább megedződtem a fiúk között szakmai órákon, és már előbb kapcsolok 1-1 perverz megjegyzésre, mint ők...). Szerintem viszont határozottan szexi az, amikor egy pasi intelligensen tudja megmutatni, hogy azért van benne egy kis "rossz" is.
Szókincs. Számomra az egyik legkiábrándítóbb dolog, mikor egy fiú/férfi szókincse leragad ott, hogy "b+, geci, kurva". De mikor ezeket a szavakat képes körül írni, káromkodás nélkül, vagy csak szinonimával mondani, annak már képes vagyok örülni.
Téma. Hát a szemeimet ki tudnám kaparni, amikor ő kérdezi meg, hogy mizu velem, én meg a sablon "semmi" válasz helyett elmondom, hogy hogy vagyok, ő konkrétan magasról és nagyívben ... az egészre. És... mily meglepő, belekezd az ő életének a mesélésébe, hogy hát ő mit csinált ma, tegnap, mit fog holnap, és még neki áll feljebb, mikor úgy reagálok, ahogyan ő: sehogy. Én nem azt kérem, hogy mindig, minden körülöttem forogjon, de ha már rákérdez, hogy hogy vagyok, és látja, hogy valami bajom van, ne kezdje már el ecsetelni az ő életét, hanem igenis mutasson érdeklődést.

Csütörtökön kaptam fülcseppet, amivel szorgalmasan csöpögtettem is, de nem sokat használt. Ma kellett visszamennem a háziorvoshoz, elpanaszoltam neki, hogy hát még mindig félsüket vagyok, mire nekiállt kimosni a fülem. 6-7× fecskendezte bele a vizet, de semmit nem használt. Csak nagyon kicsit, nagyon kevés időre... 
Na akkor ad egy telefonszámot, kórház, fül-orr gégészet. Ráadásul pont abba a kórházba, amit nem szeretek, abban a városban, ahova amúgy nemigen járok, mondjuk úgy, 19 év alatt 5× ha voltam ott, kórházban 1×, látogatóban. De hát abban a városban, amit én preferálok, csak 25-ére adtak volna időpontot, ide meg dokibá elmondása szerint nagyon gyorsan adnak, szerinte már a héten is, de legkésőbb jövőhéten biztos. Úgyhogy holnap bepróbálkozok az időpontkéréssel, és reménykedek a legjobbakban, mert már azt is leszarom, hogy nem szeretem ezt a várost, meg ezt a kórházat, csak minél előbb halljak újra 100%-osan!!! 

Az autónk pedig jelenleg a halálán van. nem kapja az akksi a töltést, szóval ha túl sokat áll egy helyben, nem indul be. Szóval drága jó anyukám közölte velem, hogy buszozzak át, egyedül. Oké-oké, 19 éves vagyok, elvileg felnőtt, és nincs is gondom ezzel, hogy egyedül menjek át, de kell nekem oda valaki, akinek leadhatom a feszkót, aki megnyutat. Akkor is, ha tudom, hogy valószínűleg nem vágják le a fülem, és rosszabb már nem lesz. Nem félek a tájékozódástól sem, meg tulképp semmitől, de mégis bennem van egy para, hogy mivan, ha... Ugyanis ma beszélgettünk a doktor úrral, aki azt mondta, hogy nem egészen normális, ha égetett a csepp, mert az azt jelenti, hogy gyulladásban van a fül.
Finoman rákérdezett, hogy cseszegettem-e a fülem bármivel, fülpiszkáló, etc, de rögtön mondtam, hogy nemnem, mert tudom ám, hogy csak még rosszabbá teszi! A reakciója pedig mindent elárult, örült neki, hogy azért tájékozott vagyok a témában. Gondolom nagy felüdülés neki, mikor a sok "tudatlan" beteg után érkezik hozzá olyan, aki azért valamilyen szinten tisztában van a dolgokkal. És ahogy elnéztem, imádja a kérdéseimet, amiket akaratlanul is úgy fogalmazok meg, hogy okosnak tűnjek tőle:D. Kérdezek, és csak úgy jön minden, egy csomó szakszóval, hát én zseni vagyok. 

Szóval a mivan, ha... mi van, ha azt mondják, hogy ez bizony egy középfülgyulladás? Persze, a tünetei nem illenek rám, egyáltalán nem fáj a fülem, nincs lázam, hányingerem, hasmenésem, csak halláscsökkenés. Szóval csak egy sima dugulás lesz, de mégis mindig bennem van a félsz, hogy mivan, ha nem? Mi van, ha műteni kell? És még csomó más mi van, ha... Igen, bolhából csinálok elefántot, feleslegesen stresszelem magam, de rosszul érzem magam a kórházaktól, és ...ezt váltják ki belőlem.