Csütörtökön kaptam fülcseppet, amivel szorgalmasan csöpögtettem is, de nem sokat használt. Ma kellett visszamennem a háziorvoshoz, elpanaszoltam neki, hogy hát még mindig félsüket vagyok, mire nekiállt kimosni a fülem. 6-7× fecskendezte bele a vizet, de semmit nem használt. Csak nagyon kicsit, nagyon kevés időre... 
Na akkor ad egy telefonszámot, kórház, fül-orr gégészet. Ráadásul pont abba a kórházba, amit nem szeretek, abban a városban, ahova amúgy nemigen járok, mondjuk úgy, 19 év alatt 5× ha voltam ott, kórházban 1×, látogatóban. De hát abban a városban, amit én preferálok, csak 25-ére adtak volna időpontot, ide meg dokibá elmondása szerint nagyon gyorsan adnak, szerinte már a héten is, de legkésőbb jövőhéten biztos. Úgyhogy holnap bepróbálkozok az időpontkéréssel, és reménykedek a legjobbakban, mert már azt is leszarom, hogy nem szeretem ezt a várost, meg ezt a kórházat, csak minél előbb halljak újra 100%-osan!!! 

Az autónk pedig jelenleg a halálán van. nem kapja az akksi a töltést, szóval ha túl sokat áll egy helyben, nem indul be. Szóval drága jó anyukám közölte velem, hogy buszozzak át, egyedül. Oké-oké, 19 éves vagyok, elvileg felnőtt, és nincs is gondom ezzel, hogy egyedül menjek át, de kell nekem oda valaki, akinek leadhatom a feszkót, aki megnyutat. Akkor is, ha tudom, hogy valószínűleg nem vágják le a fülem, és rosszabb már nem lesz. Nem félek a tájékozódástól sem, meg tulképp semmitől, de mégis bennem van egy para, hogy mivan, ha... Ugyanis ma beszélgettünk a doktor úrral, aki azt mondta, hogy nem egészen normális, ha égetett a csepp, mert az azt jelenti, hogy gyulladásban van a fül.
Finoman rákérdezett, hogy cseszegettem-e a fülem bármivel, fülpiszkáló, etc, de rögtön mondtam, hogy nemnem, mert tudom ám, hogy csak még rosszabbá teszi! A reakciója pedig mindent elárult, örült neki, hogy azért tájékozott vagyok a témában. Gondolom nagy felüdülés neki, mikor a sok "tudatlan" beteg után érkezik hozzá olyan, aki azért valamilyen szinten tisztában van a dolgokkal. És ahogy elnéztem, imádja a kérdéseimet, amiket akaratlanul is úgy fogalmazok meg, hogy okosnak tűnjek tőle:D. Kérdezek, és csak úgy jön minden, egy csomó szakszóval, hát én zseni vagyok. 

Szóval a mivan, ha... mi van, ha azt mondják, hogy ez bizony egy középfülgyulladás? Persze, a tünetei nem illenek rám, egyáltalán nem fáj a fülem, nincs lázam, hányingerem, hasmenésem, csak halláscsökkenés. Szóval csak egy sima dugulás lesz, de mégis mindig bennem van a félsz, hogy mivan, ha nem? Mi van, ha műteni kell? És még csomó más mi van, ha... Igen, bolhából csinálok elefántot, feleslegesen stresszelem magam, de rosszul érzem magam a kórházaktól, és ...ezt váltják ki belőlem. 

Én nagyon válogatós vagyok orvostéren, konkréten gyűlölöm, amikor ott vagyok, és egyszerűen kényelmetlenül érzem magam, annyira feszült az egész légkör... 
Ma meglátogattam a régi háziorvosunkat, de előtte elmesélnék még egy történetet, a fogorvosomról :D 

Nem szeretem a női orvosokat, csak rossz tapasztalatom van velük, mind modorban, mind szakmai tudásban, akár fogorvos, akár suliorvos, az összes nő egy bunkó paraszt volt, és fájdalmasan csinálta amit csinált (azért mikor a fogorvos méteres műkörme átszúr a kesztyűn, folyamatosan karcolgatja az ínyem, de elnézést majd kérek magamtól, az kiakasztó). Szóval én csak férfi orvoshoz vagyok hajlandó menni, bennük jobban bízok.
Mint sok embernek, nekem is nagy mumusom volt a fogorvos. Míg meg nem ismertem a létező legjobbat, aki folyamatosan oldotta a feszültséget, nyugtatgatott, poénkodott, és emellé abszolút fájdalommentesen dolgozott, ráadásul nagyon gyorsan. Kicsit még szomorú is voltam, mikor minden fogamat rendbe tette, mert nagyon megszerettem, mint orvos, imádtam hozzá járni :D különösen egy bizonyos tanóra helyett. 

Lassan egy hete bevan dugulva a bal fülem, a fül-orr-gégészetre július 25-re kaptam időpontot, de hát addig nem szeretnék azért várni, a háziorvosunk fél órát rendel naponta, így a szomszéd település háziorvosához mentem (aki egyébként nálunk is hosszú évekig háziorvos volt, de soha nem voltam nála, mindig csak igazolás kellett..:D).
Egy órás várakozás után mentem be, és szintén nagyon pozitív élményekkel jöttem ki, rögtön belekezdtem, hogy nem jókedvemből jöttem ám ide, csak itthon szar az orvos, kórház későre adott időpontot, maradt ez. Rögtön belenézett, íratta fel a cseppet az asszisztenssel, aki ameddig írta az adatokat, beszélgettünk.
Kérdezte is, hogy nekem szünet van-e már, mert ha nincs, ad igazolást is. Mondtam, hogy már nincs suli, de azért ha gondolja, szeptemberre nyugodtan adhat. "Olyan előre? Ó, ne aggódj, Fanni, addigra már olyan jól leszel..! :DD" Aztán még kérdezett párat ezzel kapcsolatban, hogy hol és mit tanulok, hanyadikos vagyok, és tanulok-e tovább. Én pedig mindenre jó bő választ adtam, és nagyon tetszett, hogy nem erőltetett volt az egész kérdezősködése, hogy ne legyen már síri csönd, hanem tényleg érdeklődést mutatott, sőt, mikor megtudta, hogy agrármérnökire készülök, rögtön mondta is, hogy Kaposvár az azért elég messze van, és ő úgy tudja, Szegeden/Hmvhelyen is van ilyen, csak hát az szimpla ménesgazda, ami nem ad diplomát, ami nekem annyira nem okés, ezt mondtam is neki. 

Annyira fel tud tölteni az, mikor egy orvos nem az a "komoly" orvos, akihez bemész, elmondod a panaszaid, megvizsgál, felírja a gyógyszert, majd elküld, hanem tényleg közvetlen.