Minden nyaram szerves részét képezi az, hogy a legtöbb hétvégét apámmal töltöm, a Duna partján, a nyaralónkban. Ő általában horgászni megy, én pedig elkísérem, este, 10-11 körül megyek vissza a házhoz, ő hajnali 1-2-ig marad.
A másnap reggelek pedig úgy néznek ki, hogy megreggelizünk, csobbanunk egyet, majd biciklire pattanunk és nyakunkba vesszük az erdőt, 4-5 óra tájban pedig ismét áztatjuk magunkat.
Nincs mobilnetem, a nyaralónál nincs wi-fi, a természetben meg pláne (hála istennek, van viszont egy sokkal jobb kapcsolat, természet és ember között...). Imádom az összes ilyen hétvégét, hihetetlen jó érzés néha kiszakadni a hétköznapokból, abból a sok stresszből, amit az internet képes nyújtani, abból az érzésből, hogy nem csinálok semmi hasznosat, csak a pillanatnak élni, minden másodpercét kiélvezni a napnak, anélkül, hogy messengeren, facebookon, youtube-on lógnék. Mikor ott vagyok, egy pillanatra nem gondolok arra, hogy na most vajon írt-e x, és úgy írnék y-nak. Itthon nem tudom magam semmivel lekötni, mert ott az internet. Persze, nem kötelező gép előtt ülni, de egyszerűen bennem van az, hogy mégnézném ezt, megnézném azt...

Ezt este nyolc óra körül fényképeztem, ekkor már apámmal ültünk a Duna partján, ő horgászott, én meg csak gyönyörködtem a tájban. És csapkodtam a szúnyogokat. Rettentő sok van belőlük... :( 

Ezek pedig ma reggeli-hajnali képek, 3/4 hat körül sétáltam le a partra. Egyébként nagyon tudom élvezni, hogy bármikor vagyok bent, minimum 10 óráig csak az enyém az egész strand, maximum 1-2 ember néz még le, de ők sincsenek ott sokáig. Ráadásul sokkal kellemesebb a víz kora reggel, mint délután, ugyanis ilyenkor a levegő még elég hűvös, és hozzá képest a víz nagyon jól tud esni, rendesen melegnek érződik, ellenben délután, mikor van 30+ fok, és eleinte kegyetlen hidegnek érződik, holott 25-6 fokos a víz... Nyolc körül mentünk le fürdeni egy negyed-fél órára, csak hogy felfrissüljünk, aztán szokásunkhoz híven biciklire ültünk és megindultunk az erdőbe... Oda-vissza 20 km-t tekertünk le, láttunk közel 14 vaddisznót két csapatban (először 2 nagyot, és több kicsit, majd amint elhagyta a számat, hogy "és mi van, ha kiugrik előttem, és nem tudok leugrani a bicikliről?", kiugrott elénk 2-3, tőlük lemaradva jött a többi). Képet sajnos nem tudtam csinálni, mivel annyira el voltam varázsolódva tőlük, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy elővegyem a telefonom, pedig gyönyörűek voltak :D. 
Miután elértünk a célunkhoz, megakartunk várni egy erdei vasutat, de piszkosul dörgött az ég, én meg gondoltam jobb menni, hát nem volt jobb. Féltünk, hogy nagyon saras lesz az út, és nem fogunk tudni tekerni, szóval útnak indultunk... kár volt. Eleinte csak dörgött, ez már önmagában belém tette a parát, mert ilyenkor sehol nem jó lenni a szabadban: mezőn mi vagyunk a kiálló pont, amit keres a villám, erdőben meg a fák. Ördögi zsákutca. Még mondtam is, hogy inkább az eső esne, csak ne dörögjön... Megint hülyeséget mondtam, ugyanis pár perc múlva abbamaradt a mennydörgés, de rákezdett az eső. De úgy rendesen. Konkrétan szarrá áztunk, tiszta sarak lettünk, mert a bicikli kereke felverte a lábszárunkra, aztán... elállt. Kisütött a Nap, ami pedig rendesen égetett, apám biciklije pedig tönkrement, így az utolsó 6 km-t tolva tettük meg, árnyék nélkül, tűző napon. Nem mondom, hogy a legkedvesebb élményeim közé tartozik :D. 

Ez volt a végállomásunk, a középső képet leszámítva, azt még út közben kaptam le, mivel imádom az ilyen vadregényes helyeket, ahova az ember még nem települt be, a természet teszi a dolgát. Ezeken a helyeken nemhogy internet, még csak térerő sem volt. És ez egyáltalán nem is volt baj. Persze, nem szeretnék huzamosabb ideig ilyen helyen lenni, mert a térerő fontos, de internet nélkül simán bevállalnám bizonyos időre. Mondjuk úgy 1-2 hétre. Annyira kiábrándító, elkeserítő az az érzés, amikor már a kocsiban ülök, és bekanyarodunk a településünkre vezető útra. Maga a tudat, hogy vissza a szürke hétköznapokba, az internet világába, és már a tudattól elszomorodok. Durva.

Micsoda clickbait, mi? Aki ezt a bejegyzést nem olvassa el... :D

19 órára hívtam össze a csapatot, de rengetegen késtek, így amíg nem lettünk többen, csak beszélgettünk, mikor a többiek is megérkeztek, nekiálltunk sütni. A pálinka már az első egy órában elfogyott, és egy kupicával velem is megitattak, mondván születésnapom volt, és mindenki iszik, nehogy már pont én ne igyak, pláne hogy én szerveztem. Szóval lehúztam életem első pálinkáját. Őszintén szólva sokkal rosszabbra számítottam, főleg hogy én a pálinka szagától egyenesen undorodom, és képes vagyok 2 km-ről kiszagolni, ha valaki pálinkát ivott... Mindenki mindenkivel koccintott természetesen, megköszönték, hogy megszerveztem, majd a fiúk (ja, mellesleg 2 lány és 1 fiú nem jött el, így a felállás 3 lány - 8 fiú volt..) megjegyezték finoman, hogy amúgy ezt is nekik köszönhetem, mivel rohadt zárkózott voltam, mikor középsuliba kerültem, de mondtam is, hogy tudom, az info szak kihozta belőlem a legjobb énem. Mire rögtön érkezett a gyors válaszreakció, ráadásul olyan fiútól, aki amúgy nem is infos: "XY hozta ki belőled!:DD" XY alatt egy olyan infos tanáromat kell érteni, akivel a fiúk körülbelül év eleje óta kombinálnak össze. Az infos fiúktól pedig jött a helyeselés: és amúgy kajak. Valamilyen szinten igazuk van, de azért nem teljes mértékben..

Miután kész lett a kaja, lementünk megmártózni a Dunában, egy fél órára, majd visszamentünk enni, majd a fiúk sörpongoztak, de senki nem lett tökrészeg, és senki nem hányt. A hangulat megvolt, de mindenkiből nagyon gyorsan kiment a pia, és olyanok voltak, mint egy átlagos tanítási napon. Zene a maxon, körülültük a tüzet, és "én még soha nem..."-et játszottunk. Biztos mindenki ismeri, de a lényege, hogy mindenki mond valamit, amit "én még soha nem...", és aki már tette azt, az iszik. Nagy meglepetésemre, a fiúk kérték, hogy ne piával játsszuk, csak így natúrba. A kis lájtos "nekem még soha nem volt halálközeli élményem"től elég gyorsan eljutottunk a perverzebb kérdésekig, és azt is bevezettük, hogy aki már csinálta, az történetet mesél. Azt hiszem, mindenkiről derültek ki olyan dolgok, amik nagy meglepetésként értek minket, de ami meglepett, hogy alkohol nélkül is teljesen őszinte volt mindenki. A legnagyobb megdöbbenéseket egyértelműen az én válaszaim váltották ki, mivel soha, senkivel nem beszélek pl. a szerelmi életemről. Egy embert kivéve, egy barátnőmet. Aki az ország másik felén él. Őt leszámítva tényleg soha, senki nem tud arról, hogy épp ki tetszik, és soha nem mutatom ki, ha épp ilyen téren van problémám, tehát egy szakítás, összeveszés még soha nem váltott ki belőlem olyat, hogy ezt elsírjam bárkinek az osztályban. Egyszer, egy tanárommal beszéltem még ilyen témáról, de az is egyszeri alkalom volt, és így is többet tud erről, mint a szüleim... szóval azért okoztam meglepetéseket a válaszaimmal.
Csak egy kérdést nem voltam hajlandó megválaszolni: ki volt az? 
Ugyanis buli kezdetekor kaptam tőle egy SMS-t: "remélem szar a buli, hülye ribanc". Ezt pedig egy fiú osztálytársam olvasta el először, mivel előtte villant fel a kijelzőm... Mindenkit beavattam, hogy mi a felindultságának az apropója, amit megértettek, és nagyon aranyosak voltak, mert elviccelték, és egész este ezzel húzták az agyam :D. Szóval így, hogy tudták az okot, ami miatt letagadom az életemből a srácot, tudták, hogy kiről van szó (egyszer láttak minket együtt, de csak mint ismerősöket), így nem szerettem volna ebbe belemenni, főként azért, mert tényleg lesül a pofámról a bőr, hogy ilyennel hogy lehettem együtt majdnem 3 évig...

Aztán feljött témának, hogy ki hol alszik. Úgy volt, hogy barátnőm hazamegy, így egyedül lettem volna 3 fiúval, na de nem gond, majd alszanak a földön, és enyém a két személyes ágy. Aha, igen. Egyikük rögtön stoppolta az ágyat, de mondom én lány vagyok, legyen már úriember, és aludjon a földön az én javamra. Hát, úriember lesz ő, majd alszunk egy ágyban, de a fal felé fordul. Vagy ha majd fázok, átölel. Jelzem teljesen józan volt. Nagyon szépen megköszöntem eme nagylelkű felajánlását, de visszautasítottam, amit ő nem vett komolynak, mert eltökélte, hogy ő akkor is az ágyban alszik. Ekkor kezdtem el könyörögni a barátnőmnek, hogy aludjon már ott ő is, akkor ketten vagyunk lányok, csak van benne annyi, hogy nem hagy lányt földön aludni. Volt. Hajnali 2-kor döntöttünk úgy, hogy na, aludjunk. Fél négykor még beszélgettünk. Akárhányszor hangzott el a "nem vagyok álmos" mondat, kórusban kezdtünk rá Pápai Joci dalára, az Origora: "be kell csuknod a szemed..." :DD
Egy szobában aludtunk, 3 fiú, 2 lány. Abban a másfél órában azt hiszem, az összes pornóoldal neve elhangzott, a jellemző, perverz viccek, és akkor vagy az én fantáziám túl piszkos, vagy tényleg direkt mindent félreérthetően fogalmaztak meg, próbálva ezzel zavarbahozni. Nem jött össze nekik. Amit végül beláttak, mert mindent megszoktam már tőlük 3 év alatt. Egyikük egyébként olyan szinten megijedt egy macskától, hogy baltával maga mellett tudott csak elaludni: az illető 19 éves kemény férfiú, aki mindig acélbetétesben járkál, és nagy rockernek vallja magát...

Mindent összevetve, nagyon jól sikerült, és igazából nem is ilyen igyuklemagunkat típusú bulinak szántam ezt, inkább egy szimpla összeröffenésnek, és teljes mértékben az volt. Rengeteg sör megmaradt, a borok bontatlanok (3 üveg), a likőr szintén, és 2-3 pezsgő is. A pálinkából nagyon kevés, de maradt, a söröknek kb fele fogyott el, és ennyi volt az össz alkoholfogyasztás. 
Mert sokkal többet ér egy józanon, jó hangulatban eltöltött este, mint egy olyan, ahol senki nem tud magáról.

Szeretem az osztályom. És mondhatnám, hogy megbántam, hogy info szakra mentem, mert részben igaz, de ezért megéri. Mert látom, hogy a közgázos lányokhoz - azaz az összes többihez - hogy viszonyulnak a fiúk, és a lányok a fiúkhoz. Alig beszélnek, ha beszélnek is csak cseszegetik egymást, engem pedig nyíltan imádnak. És azt hiszem, ez megmutatkozik abban is, hogy összesen 20 embert hívtam meg, közülük 9 infos volt, mind fiú, és 10 közgázos (2 fiú). Infos fiúk közül 1 nem jött csak el, míg közgázosok közül 3-an, +1, mert egyikük csak benézett, felköszöntött, majd lelépett. Mindhárman lányok voltak..
És csak 3-an voltunk lányok, egyiknek ott volt a barátja is, de ez így jó is volt.

Ja, és a legpozitívabb csalódás, hogy reggel senki nem lépett le, hanem mindenki segített összepakolni, rendet tenni, önként. Kérés nélkül. 

Oh, és most kaptam egy üzenetet.

Nem tudjuk, mikor volt utoljára ilyen, hogy bulin józanon is ilyen g.ci jól érezzük magunkat, és még kísértést se érezzünk arra, hogy ígyunk, szóval szerintünk ebből augusztusban kéne egy ismétlés.

Nos, a fül-orr gégészetet túléltem (ki gondolta volna..:D). 10:40-re volt időpontom, 10:30-kor már be is hívtak, öt perc alatt átmosták mindkét fülem, és közölték velem, hogy még jó, hogy mentem, mert kezdődő fülkürthurutom van a jobb fülemben, ami megszüntethető ha csepegtetem. A bal pedig csak szimpla dugulás volt. Tehát most újra hallok, nagyon fura két hét után ismét rendesen hallani a hangom :D. 

Pont egy hete, 8-án volt a szülinapom, és már fél éve eldöntöttem, hogy szeretnék rendezni egy szülinapi bulit, csak hát ez nem jött össze, mert pont arra a hétvégére esett a város legismertebb fesztiválja, így egy héttel eltoltam, és a szülinapi jelzőt is levettem tőle. Két ember kivételével az egész osztályt meghívtam, ami 22 főt jelent velem együtt, a végére 15-en lettünk. Ma 19 órára hívtam össze a népet, egy barátnőmet két órával korábbra, lufikat fújni, kipakolni, etc. Őszintén szólva... nem tudom, mire számítsak. A fiúk mióta tudják, teljesen rá vannak pörögve, ők intézik majd a hangot, a piát, én adjam a helyet. Egyikük konkrétan háromnaponta rám írt valami miatt, mint pl. pontosan hol lesz, menjek el elé, ő meg eldob kocsival, de nem fog odatalálni, ma reggel is egy kép fogadott tőle, hogy berakta a csomagtartóba a hangfalakat, meg a kábelt.
Tényleg nem tudom, mit várjak. Nem tudom, ők mennyi piát hoznak, mennyit isznak, de az biztos, hogy részegen nem engedek haza senkit, aki autóval, vagy motorral jön. 
Én tudom, hogy viszek 7dl pálinkát, 2l bort, meg csokilikőrt. Meg persze sprite, fanta, kóla, ásványvíz. Én nem tervezem csontrészegre inni magam, hála az emetofóbiámnak {hányástól való félelem}. Ezek mellé még grillezünk, csinálunk hasábburit, sütizünk és jól érezzük magunkat. 

Igazából meglep, hogy ennyire várják, főleg a fiúk. A lányok csak rábólintottak, hogy jönnek, de a fiúk tényleg nagyon bepörögtek miatta. Persze, info szakos vagyok, és 11 fiú között egyedüliként képviselem a női nemet, és imádnak. Mert nem olyan vagyok, mint a legtöbb lány, aki kiakad, ha beszólnak neki, csak visszaszólok valami durvábbat, olyat, hogy utána köpni-nyelni nem tudnak, nem hogy visszaoltani :D Az idei tanévben lettem velük igazán jóban, szerintem kivétel nélkül mindegyikükkel. 
És azt kell mondjam, sokkal jobb fiúkkal haveri viszonyban lenni, mint lányokkal barátnőiben. Sokkal őszintébbek.