A hétvégén volt a Budapest Pride, szóval úgy gondoltam, most aktuális lenne, ha erről írnék.
Történetesen nekem is van meleg ismerősöm, aki elsők közt nekem mondta el, hogy mi a helyzet. Emlékszem, szegény nagyon kivolt, félt, hogy mit fogok reagálni, és fél órán át ígértette velem, hogy nem mondom el senkinek. Én pedig megígértem neki, hogy ha nem azt akarja közölni velem, hogy amúgy állatkínzó, vagy 70 éves és pedofil, nincs gond, nem vagyok az, aki kiakadna bármin. Aztán kibújt a szög a zsákból. Én pedig nemes egyszerűséggel visszakérdeztem a "Meleg vagyok." kijelentésére: "És?" Az ismerősöm 19 éves, a párja pedig 11 évvel idősebb tőle, távkapcsolat, de nagyon gyakran találkoznak, és amúgy baromi aranyosak. Annyira szeretik egymást, és olyan sok közös dolog van bennük, hogy hihetetlen. Az ismerősöm például nagyon megakart szerezni egy albumot, amit csak benzinkúton lehetett kapni, de az ő városukban pont nem, ezt elpanaszolta a párjának, akinek másnap szabadnapja volt, de felkelt reggel, hogy nyitásra odaérjen a benzinkútra, és megvegye neki azt az albumot.. A héten pedig kapott tőle egy levelet, benne egy karkötővel, az alábbi szöveggel: "Lehorgonyoztunk egymás mellett. Szeretlek." A karkötőn pedig egy horgony volt. Persze, elég nyálas ez, de akkor is piszok aranyos dolog:D. Minden reggel együtt kelnek, fél hatkor, hogy mielőtt a párja indul munkába, beszélgessenek még. 

Rengeteg mindent megoszt velem a kapcsolatukról, és egy percig sem érdekel, hogy mindketten melegek. Teljesen úgy kezelem őket, mintha egy megszokott férfi-nő kapcsolat lenne, és nem érint kellemetlenül a téma.
Persze, ettől függetlenül még nem értem a homoszexuálisokat, de egyáltalán nem ítélem el őket, csak vannak és kész, én ettől nem leszek se több, sem pedig kevesebb. Ha ők boldogok, tegyék. 

Most értem haza a városból, Children of Distance koncertről. Ami egyébként elég nagy csalódás volt, de talán a hangulat hiányzott csak, meg a sötétség. Azért egy koncertnek merőben más a hangulata, ha sötét van.
Egy osztálytársammal - barátnőmmel - mentem el rá, később csatlakozott hozzánk az ő barátja, 2 barátnője, az egyik barátnőjének a barátja, illetve még 3 pasi. Eleinte elég feszült volt a légkör, de nagyon gyorsan oldódott minden, megtaláltuk a közös hangot, minden okés volt. Olyannyira, hogy a barátja rákérdezett, kell-e valami üdítő, mert akkor vesz, hát mondom köszi, de nem. biztos? igen, de tényleg köszi :). nos, a pasi lelépett, majd 5 perc múlva visszatért egy jeges nesteaval. Pedig tényleg nem kellett volna, egyszerűen gyűlölöm, ha valamit helyettem fizetnek, fel is ajánlottam, hogy kifizetem, de még majdnem összeveszett velem, hogy ez egyáltalán megfordult a fejemben. 
Na, és childrenes póló kell? mert ő ismeri ám a biztonságit, és elintézi, aztán persze nem tudta elintézni..:D 2500 volt a póló, és komolyan akart venni nekem egyet. jézusom mondom, ne legyél már hülye, tényleg nem kell, és gyűlölöm, ha mások fizetnek helyettem, szóval eszedbe se jusson. Szerencsére 5 perces ellenkezés után megértette:D. 
Barátnőmmel felültünk még egy ilyen hintacuccra, ami 30 méter magasra vitt fel, és amúgy meg kva para volt az egész, mert nem épp nyugtatóan jött le, hanem "dobott", mintha leakarna szakadni, én meg láttam épp elég ilyen videót, úgyhogy egy pillanatra azért volt bennem félsz.

ez meg csak úgy, a hídról, mert gyönyörű volt.

ez pedig a hintából. abszolút nem ért meg 1500 forintot, 3 perc volt, de konkrétan egy óriáskeréknek felelt meg, elfektetve, még a látvány sem volt valami említésre méltó, pedig csak azért ültem fel...

Én nagyon válogatós vagyok orvostéren, konkréten gyűlölöm, amikor ott vagyok, és egyszerűen kényelmetlenül érzem magam, annyira feszült az egész légkör... 
Ma meglátogattam a régi háziorvosunkat, de előtte elmesélnék még egy történetet, a fogorvosomról :D 

Nem szeretem a női orvosokat, csak rossz tapasztalatom van velük, mind modorban, mind szakmai tudásban, akár fogorvos, akár suliorvos, az összes nő egy bunkó paraszt volt, és fájdalmasan csinálta amit csinált (azért mikor a fogorvos méteres műkörme átszúr a kesztyűn, folyamatosan karcolgatja az ínyem, de elnézést majd kérek magamtól, az kiakasztó). Szóval én csak férfi orvoshoz vagyok hajlandó menni, bennük jobban bízok.
Mint sok embernek, nekem is nagy mumusom volt a fogorvos. Míg meg nem ismertem a létező legjobbat, aki folyamatosan oldotta a feszültséget, nyugtatgatott, poénkodott, és emellé abszolút fájdalommentesen dolgozott, ráadásul nagyon gyorsan. Kicsit még szomorú is voltam, mikor minden fogamat rendbe tette, mert nagyon megszerettem, mint orvos, imádtam hozzá járni :D különösen egy bizonyos tanóra helyett. 

Lassan egy hete bevan dugulva a bal fülem, a fül-orr-gégészetre július 25-re kaptam időpontot, de hát addig nem szeretnék azért várni, a háziorvosunk fél órát rendel naponta, így a szomszéd település háziorvosához mentem (aki egyébként nálunk is hosszú évekig háziorvos volt, de soha nem voltam nála, mindig csak igazolás kellett..:D).
Egy órás várakozás után mentem be, és szintén nagyon pozitív élményekkel jöttem ki, rögtön belekezdtem, hogy nem jókedvemből jöttem ám ide, csak itthon szar az orvos, kórház későre adott időpontot, maradt ez. Rögtön belenézett, íratta fel a cseppet az asszisztenssel, aki ameddig írta az adatokat, beszélgettünk.
Kérdezte is, hogy nekem szünet van-e már, mert ha nincs, ad igazolást is. Mondtam, hogy már nincs suli, de azért ha gondolja, szeptemberre nyugodtan adhat. "Olyan előre? Ó, ne aggódj, Fanni, addigra már olyan jól leszel..! :DD" Aztán még kérdezett párat ezzel kapcsolatban, hogy hol és mit tanulok, hanyadikos vagyok, és tanulok-e tovább. Én pedig mindenre jó bő választ adtam, és nagyon tetszett, hogy nem erőltetett volt az egész kérdezősködése, hogy ne legyen már síri csönd, hanem tényleg érdeklődést mutatott, sőt, mikor megtudta, hogy agrármérnökire készülök, rögtön mondta is, hogy Kaposvár az azért elég messze van, és ő úgy tudja, Szegeden/Hmvhelyen is van ilyen, csak hát az szimpla ménesgazda, ami nem ad diplomát, ami nekem annyira nem okés, ezt mondtam is neki. 

Annyira fel tud tölteni az, mikor egy orvos nem az a "komoly" orvos, akihez bemész, elmondod a panaszaid, megvizsgál, felírja a gyógyszert, majd elküld, hanem tényleg közvetlen. 

Az a fajta diák vagyok, aki mindig megtartja, amit ígért. Akkor is, ha soha nem tudja meg a tanár, hogy megtartottam-e az ígéretem, vagy sem. Tudom, hogy az én lelkiismeretem tiszta lehet.
A német tanárommal kicsit összetűzésbe kerültünk tanév vége felé, neki is tele volt már a hócipője az utolsó hetekben, ahogy nekem is, tele voltunk mindketten feszültséggel. Persze, megbeszéltük a problémákat, én is tisztáztam vele, hogy mi volt a gondom vele, ahogy ő is elmondta, hogy nekem min kéne változtatnom, szóval tiszta vizet öntöttünk a pohárba.
Mikor lezárt minket, engem négyesre (bár kilátásba helyezte a hármast is, 3,75-ös átlaggal), és annyit kért, hogy ne hanyagoljam el a németet nyáron, nézzek filmeket, akár felirat nélkül is, olvassak, stb.

Még tanév közben rátaláltam egy - szerintem igen hasznos - applikációra, a Speaky-re. Az összes beszélt nyelv elérhető rajta, és chatelhetsz olyan emberekkel, akik 

• akiknek az az anyanyelve, amit te szeretnél tanulni, ők pedig a te anyanyelvedet akarják elsajátítani
• akik szintén azon a nyelven akarnak tanulni, amin te, de nem egy az anyanyelvetek
• akik a te anyanyelveden akarnak tanulni

Eddig mondhatnánk, hogy sima app, de itt jön az benne, amit egyenesen imádok. Lehetőség van az üzenetek korrigálására, tehát ha te küldesz üzenetet, a chat partnered javíthatja, így látod a hibát, és a helyes verziót is.

Eleinte nagyon féltem, mert ilyen előítéletes dög vagyok, és mikor elkezdtek megtalálni az arabok, akik németül akarnak tanulni, kicsit azért beparáztam, nehogy itt ráhozzam a terroristákat az országunkra, de meglepően okos mindenki, aki használja ezt.
Két emberrel már facebookon is ismerősök vagyunk, egyikük német, másikuk pedig iraki. Előbbi még egyetemre jár, míg utóbbi elvégezte az orvosit. 
A hozzám legközelebb élő személy, akivel jelenleg rendszeresebben chatelek, az pedig szerb (Kragujevac, ami a határtól 320 km). 

Szerintem nagyon hasznos app, érezhető, hogy fejlődtem, ha nem is a nyelvtani dolgokban, kommunikációban mindenképp. Eleinte nagyon nehéz volt visszaírni, nem tudtam, mit lenne illő, és megmaradtunk a "hali, hogy vagy, milyen napod volt, mi a hobbid" szinten, de nagyon gyorsan továbbtudtam ezen lépni, és mélyebb témákba is belemenni.
Jó, hogy sokszor rávagyok kényszerítve a szótárazásra, így még a szókincsem is bővül.

Pár napja elgondolkodtam azon, hogy talán velem van a baj, amiért szinte egy férfi sem tud megfogni érzelmileg, talán túl magasak az elvárásaim. Ma pedig rátaláltam erre a cikkre, amit most megosztok, miszerint az intelligens emberek nehezebben találják meg a szerelmet. Sok igazságot találtam benne...
Nem egoizmusból írom ezt, de én intelligensnek gondolom magam, mind érzelmileg, mind értelmileg. A külsőségekkel például nem törődöm: nem kell, hogy egy pasi 180 magas legyen, hat kockával a hasán, méteres átmérőjű bicepszel, tricepszel, meg más egyéb "epsz"ekkel.
Csupán annyi kell, hogy ne legyen vékonyabb tőlem, és ne legyen igénytelen. 

A gond az elvárásaimmal valószínűleg a belsőnél van.
Ne legyen műveletlen, ne legyen beszűkülve a látóköre, ergo lehessen vele szinte bármiről beszélgetni.
Szorosan kapcsolódik az előzőhöz, hogy legyen intelligens, rendelkezzen választékos szókinccsel. Legyenek tervei, álmai, céljai a jövőre nézve.
Tudjak rá férfként tekinteni. Ne törődjön már annyit magával, mint egy ribanc.
Legyen érett. Ez alatt pedig azt értem, hogy ne higgye azt, hogy baromi menő dolog hetente - kéthetente leinni magát, mert egyáltalán nem az.
Tudjon meglepetést okozni. Ne legyen olyan primitív a gondolkodása, hogy tudjam, mit fog válaszolni.
Talán a legfontosabb, hogy szeresse az állatokat.

A filmekben és könyvekben minden olyan könnyed, és magától értetődő, de miért olyan nehéz szerelembe esni a valóságban? Miért jár annyi bajjal, kétséggel, tépelődéssel, elmélet gyártással, felesleges aggódással, és álmatlan éjszakával? És miért van az, hogy a magas IQ-val rendelkezőket állítólag nehezebben ragadja magával ez az érzés? Túl válogatósak, vagy realisták lennének? Túlságosan tudatosak, vagy okosak a szerelemhez?