És már abban lefáradtam, hogy minden tanár az érettségiről beszélt. A tudat, hogy mennyi minden vár ránk ebben az évben. Rögtön első órában új tanárral voltunk, aki miatt nagyon utálnak a közgázos lányok, mivel ez a tanár a suli "szexitanárbácsija". Hát, lehet velem van a gond, de én nem látok benne semmi extrát, szerintem durván túlértékeli mindenki ezt a szexiség dolgot, de hát ízlések és pofonok :D. Aminek viszont örülök, hogy nagyon fiatal, és vevő a baromságainkra, egészséges kereteken belül, így nem a tök némaságban telik el az óra, hanem lehet vele viccelni, ő vevő rá, sőt, visszaszólogat. Első órán rögtön azzal kezdte, hogy vegyük komolyan a tantárgyat, mert érettségi, és ne járjunk úgy, mint a tavalyiak, hogy kihúzzák a tételt, de megszólalni nem tudnak. Még a mai nap bejött helyettesíteni is egyszer, akkor már vettük vele az anyagot, ami tulajdonképpen csak ismétlés volt, mégis rengeteg új dologgal körítve, amiről soha nem hallottunk. Bár tök sötét vagyok a szakmai infóhoz, jelenleg még képben vagyok, és szinte biztos vagyok benne, hogy az első jegyem ötös lesz belőle, ami azért bíztató lenne kezdésnek, mindenesetre elég motiváló :D. Öt kis dolgozatot írunk ugyanabból az anyagból (IP címzési struktúra), és az ötből átlagot számol. 
Matekon is az érettségiről való beszélgetéssel telt el a 45 perc, ami rendesen leszívta az agyam, nagyon durva volt így, hogy egyszerre ránk lett zúdítva minden, mintha holnap már írnánk is: mindenhova írd fel a neved, ide ne írj, ide ezt írd, piszkozati lap, ha nem tudod ugord át, és társai. Csupa olyan dolog, ami nekem teljesen egyértelmű dolog lenne... 
Magyaron sem lettünk kímélve, onnan is megkaptuk, hogy 2-3 hét múlva elkezdi kérdezgetni a tételeket mind nyelvtanból, mind irodalomból, és május 5-ig mindenkit lefeleltet minden tételből. Persze, jó dolog ez, és nekem nincs is gondom a tanulással, főleg életrajz téren, egyszeri átolvasás után is visszamondom bármelyik író, költő életrajzát, de kezdett sok lenni, hogy minden órán ezt kapjuk. 
Aztán a német, amiből ráadásul emeltezek. A 10 fős csoportból egyedül én. Nyelvvizsgázni szeretnének sokan, nekem jobban megéri az emelt német, ha megvan 60%, úgyis megkapom a nyelvvizsgát, ha meg nincs meg, nem lett volna meg a nyelvvizsga sem, és lenne mínusz 30.000-em. A pluszpontokat meg ugyanúgy megkapom az emelt miatt, mint a többiek a nyelvvizsga miatt - feltéve persze, hogy sikerül nekik letenni. Kicsit azért kellemetlenül éreztem magam, hogy csak én emeltezek, így csak miattam kell a tanárnőnek fénymásolnia másabb feladatokat is, na de ez van, így biztos lesz a + pontom felvételinél, ellenben ha közepeznék, és nem sikerülne a nyelvvizsgám, elbúcsúzhatnék +50 ponttól. 

Aminek viszont nagyon örülök, az az, hogy szinte csak érettségi tárgyaink vannak már: a tesi és a biológia kivételével. A biosztól pedig eltekinthetek, mivel imádom, szóval nem megerőltető :D. De szerencsére már nincsenek tölteléktárgyak, mint fizika, etika... 

Ja, és a szalagavató. Nem fogok táncolni. Tesin beszéltünk róla, és más lány is mondta, hogy ő nem szeretne. Pedig bárkit megkapna párnak, és zsebből kirántana akár 200.000-et is egy gyönyörű ruhára, ugyanúgy gondolja, ahogy én is: nem éri meg azt a 30-40.000-et a ruha, hogy fél órát rajtunk legyen. Ha egyszer jön egy mazochista állat, aki megkérné a kezem, és én igent mondanék, lenne habos-babos ruhám az esküvőmön, ami azért tényleg nagy nap, nem egy húszperces keringő. Azt a 30.000-et (min.) pedig sok, sokkal értelmesebb dolgokra is eltudnám költeni. 

Gyanítom, ez egy baromi hosszú bejegyzés lesz... Kezdeném az évnyitóval.

Nos, végzős lettem. És piszkosul élvezzük (még). Nálunk szokás, hogy első héten szecskáztatjuk a gólyákat. Pénteken kezdtük, és jövőhéten is kapják még az ívet majd :D. Tényleg, rendesen élveztem a szituációt, amikor bementem a barátnőmmel egy kilencedikes osztályhoz, ők lesütötték a szemüket, nem mertek ránk nézni, mi pedig még direkt húztuk őket, csak nézegettünk körbe, és halkan beszéltünk arról, hogy kit kéne kiválasztani, aki majd szerelmes levelet ír egy osztálytársunkhoz :D. Persze, kicsit sajnálom őket, de én is voltam gólya, én is átestem ezen, ráadásul a mi évünkben elég durva volt, két nap után betiltották az amúgy egy hetes szecskát... Mi egyelőre megmaradtunk a lazább dolgoknál: fújd el a táblára rajzolt gyertyát, ill. a lámpákat, etc. Jövőhéten lendülünk majd bele, jelenlegi kedvenc ötletem a büfé "kirablása", játékmotorral (biztos tudjátok, az a nagyon kicsi, amit 3 éves gyerekek használnak:D), vízipisztollyal, bukósisakkal. 
Egyébként csak 8 könyvet kaptunk, aminek azért örülök (a hetedik osztályos húgom 22-t!!!). 
A tanárkiosztásokkal is elégedett vagyok, minden tanárunk maradt, aminek nagyon örülök. Egy tanárunk ment el (persze, mi sem természetesebb, mint az, akit legjobban szerettem, szerettünk...), helyette viszont megkaptuk azt a tanárt, akit szerettem volna. Szerintem ő kompromisszumképes lesz, és lefogom tudni tisztázni vele, hogy én szakmaiból csak egy kettes érettségit szeretnék, és legyen szíves ehhez mérten osztályozni :D.

Este pedig buli volt. Úristen, kegyetlen jó hangulatban telt el!!! Hét órára hívtam a bandát, na de fél hétkor elmentem wi-fizni, és mit látok, mit nem, az egyik szálló és a kocsma között (ami a nyaralónktól 50 m) szállingóznak a tanárok. Először az első középsulis tesi tanáromat, illetve az igazgatót láttam, ekkor még azt hittem, csak haluzok... Aztán meghallottam az info tanárom hangját, akiét ezer közül is felismerném. Elkezdett elég rendesen esni az eső, úgyhogy visszafutottam a nyaralóhoz, közben azért rendes diák módjára odakiabáltam a tancinéninek, hogy jó napot. Hát, nem köszönt vissza, asszem, ezt hétfőn fel is rovom neki... :D. 
Tüzet gyújtottunk a parton, és nekiálltunk sütni: krumplit, hagymát, nyárson szalonnát, virslit. Rég ettem ilyen finomat - de persze lehet, csak azért éreztem finomnak, mert saját készítmény volt... Valamikor 10-11 óra körül felküldtek minket a fiúk sörért (6-an voltunk, 2 lány, 4 fiú...). Mi pedig persze felmentünk. Aztán kicsit gondolkodtunk, és inkább elmentünk 4-5 utcán át, mezítláb, énekelgetve, pletyizve. * Közel egy óra séta után hívtak minket, hogy találtak egy sünit, úgyhogy gyorsan megindultunk vissza a partra, és életemben először megsimogattam egy sünt. Azt hittem, sokkal jobban szúr, de én ilyen kellemes szúrást éreztem csak. Mondjuk semmi kétség, ha akart volna, lehet tudott volna olyat szúrni, hogy visítsak :D. Ezután nemsokkal felpakoltunk, és az udvarban folytattuk a beszélgetést, ill. elmentünk csoportostól a tanárok szállásához, mert milyen buli lenne odaköszönni nekik így, csoportszinten, hogy heló, mi is itt vagyunk. Nos, mire a fiúk összeszedték a bátorságukat, addigra már a szobáikban voltak. Hangemberek... :D. Azért benyomták autóból - ami a szállás előtt parkolt - a Szexi tanárnénit, amihez én és a másik lány nem adtuk arcunkat, így nagy hátraarccal megindultunk a kocsma felé, mondván, a 40 pluszos, sörhasú, három fogú emberek biztos érettebbek, úgyhogy átpártolunk hozzájuk. Igazából meglepődtem, ők ittak, mi lefeküdtünk a napozóágyakra, ami mellettük volt, és nem bámultak, meg semmi. Később odajöttek a fiúk is, és friss végzősökként mi másról beszélhettünk volna, ha nem a továbbtanulásról, érettségiről, szalagavatóról, szecskáról. 
A bandánknak egyetlen tagja nem jött ki, mert ő Barátok Köztöt nézett... :D Úgyhogy gondoltuk, meg is érdemelne egy kis szivatást: 2 fiú felment hozzá,mi lányok, illetve még 2 fiú lementünk a partra. Osztálytársnőm sikított egyet, a terv az volt, hogy lejöjjenek megnézni, mi volt az, és rájukrontunk. Nem jöttek. Futva rohantunk fel ketten, hogy a másik lány eltűnt, innen meg már ment minden a tervek szerint, szerencsétlen nagyon megijedt :D. 

Nem ittunk sokat, 26 doboz sörből 15 fogyott csak el, meg 1l bor. Szokásomhoz híven én sem ittam sokat, csak két doboz sört, meg egy deci bort. Nyilván éhgyomorra ez épp elég is volt nekem, pedig alapesetben ennyinek semmi hatása nincs nálam. Viszont tényleg egész napi étkem 2 kis tescos kifli volt, még délelőtt. Közvetlen tűzgyújtás után lement egy Hofbräu - de csak azért, mert kollektíven ittunk. Sötétedés után osztálytársnőm a barátja telefonjáról nyomta a zenét, mikor jött egy értesítés messengeren. Nekem nincs mobilnetem, így nem láttam a sajátomról. Valaki írt az infos csoportba. Egy volt tanárunk kívánt jó évkezdést. És beismerem, kicsit sok volt ez nekem, mivel alapból ő volt mindenkinek a kedvenc tanára, aki itthagyta a sulit, és tudtam, hogy piszkosul fog hiányozni a végzős évemben, mert mindig rengeteg erőt tudott adni, már azzal is, ha csak ültem az óráján. De ettől eltudtam vonatkoztatni az este folyamán, erre jött egy ilyen üzenet. Ekkor gurult le még egy söröcske. Aztán kész lett a kaja, amihez pedig boroztunk. 

* sétánk közben wi-fi közelbe kerültem, és olyan szinte automatikusan jött a dolog, hogy rögtön rákerestem a tanár úrra messengeren, és pötyögtem neki az üzenetet: "Máris hiányzik, tanár úr :(" Nem gondolkodtam. Valószínűleg más esetben nem írtam volna neki, legalábbis nem így. Magamat ismerve fél óráig győzködtem volna magam, és ötvenszer átfogalmaztam volna az üzenetem. Most viszont rögtön írtam, küldtem, majd mentünk tovább vígan dalolászva... :D. Valamikor hajnali 1 körül tudatosult bennem, hogy tulajdonképp mit csináltam. Másnap nyolckor keltem, elsőként. Rendbeszedtem a fejem, és elmentem netezni. Persze, válaszolt. Oh mondom, jézusom, most válaszolnom kellene. Így utólag visszagondolva egyáltalán nem bántam meg, hogy péntek éjjel ráírtam, mert váltottunk pár szót, ami baromi jól esett a lelkemnek. Különösen az, mikor arra a kérdésemre, hogy hogy van, nem a sablont nyomta, hogy köszöni jól, hanem hogy eléggé nehéz az élet. De lehet, hogy én csak magamból indulok, és én a legtöbb embernek azt mondom, hogy jól vagyok. Nagyon kevés olyan személy van az életemben, akinek erre a kérdésre őszintén válaszolok. 

És megint nem volt részeg senki. Becsiccsentés volt, de részegség nem. Ők mondták, hogy ennek nem is az a lényege, hogy lerészegedjünk, hanem a hangulat, meg hogy együtt vagyunk.  Aki ismer, tudhatja, hogy én alkohol nélkül is teljesen kattant vagyok, tehát teljes józan állapotban lassúztam osztálytársnőmmel az utcán, miközben énekeltük a kocsmából hallatszódó zenéket, mint Ha volna két életem, Neked írom a dalt. Mi lenne még, ha részeg is lennék az alap hülyeségeim mellé... 
Másnap délben mentek el a többiek, és többször is elmondták, hogy nagyon élvezték, és tényleg, nem szükséges pia ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Sőt, ők hozták fel a témát, hogy legközelebb halászlevet főzzünk. Mire én rögtön mondtam, hogy nem tudom, mikor lesz, mert már jönnek a hidegebb idők... Ők pedig rögtön rávágták, hogy őszi szünetben :D Tehát újra ismétlés lesz. 

Imádtam ezt a bulit, szerintem sokkal jobb volt, mint az előző. 

Bizonyára nem csak az én facebookom van telepakolva a felvi.hu-s sms-ekkel, hogy felvettek egy csomó mindenkit, és ilyenkor mindig belegondolok, hogy milyen rohadt durva, hogy jövő ilyenkor én fogom várni az SMS-t. Sőt, már így is úgy vártam azt a bizonyos nyolc órát, mintha valami múlna rajta. Bármi :D Beteges vagyok. A szaknak, amit én szeretnék jelölni, a ponthatára egyébként 7 ponttal lejjebb csúszott, 328-ról 321-re, ami ugyebár nem jelenti azt, hogy jövőre nem emelik újra fel, akár húsz ponttal is. 
Tehát így elgondolkodtam rajta, hogy hogy jutottam el a jelenlegi tervemig. Ovitól kezdve :D 

Tisztán él előttem a kép, ahogy a kis székeken ültünk, talán középsős- vagy nagycsoportos lehettem, és az óvónők kérdezték, hogy ki mi akar lenni, ha nagy lesz. Érkeztek a klasszikus válaszok: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász... aztán jöttem én: óvónéni! Jóhülyevoltálleányom. Akkor nagyon tetszett az aktuális óvónőmnek a válaszom. 

Aztán bekerültem az általánosba, és elsős-másodikos lehettem, mikor megfogant a fejemben az elhatározás: tanár leszek. Na, egy fokkal már jobb, legalább nem gügyörésznem kéne. Emlékszem, az akkori barátnőimmel rendszeresen tanárosat játszottunk, és egyenesen imádtam hetesnek lenni. Hát, mára ez is megváltozott, és szeretem 1-1 csomag rágóért/szendvicsért átruházni a hetesfeladataimat másra :D. Mossa az a szivacsot, meg rohangáljon az krétáért, akinek hat anyja van... 

Körülbelül ötödik osztályos lehettem, mikor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ügyvéd lennék? Mert az jól keres. Viszont gyorsan tudatosult bennem, hogy ahhoz én bizony túl lusta lennék.

7-8. osztály körül jött a következő nagy állomás: állatorvos. Emellett egyébként egész sokáig kitartottam, körülbelül egy évvel ezelőtt kicsit jobban belegondoltam ebbe: oké, hogy imádom az állatokat, na de az állatorvos munkája nem csak abból áll, hogy a kötelező éves oltásokat beadogatja a cuki kiskutyáknak. Nem, egy állatorvost bizony hívnak ki azért, hogy altasson el idősebb állatokat, egy állatorvosnak kell műtenie, és sokszor élet-halál küszöbén billegő állatokon segítenie. Ez az, amit az én lelkem nem tudna elviselni. Imádom, szeretem az állatokat, tényleg, de ha el kellene altatnom egyet (még ha tudnám, hogy így neki is jobb lesz), vagy nem tudnék segíteni egy állaton, utána két hónapig szabadságon kéne lennem, hogy feldolgozzam, és nagyon sokáig hibáztatnám saját magam, és lenne lelkiismeret furdalásom... Már attól is kivagyok, ha nem nézek a lábam elé egy esősebb napon, és véletlen rátaposok egy csigára, és fél órán át kérek elnézést a kutyámtól/macskámtól, ha véletlen rátaposok a farkára. Szóval nem, határozottan nem lenne nekem való az állatorvosi szakma. Pedig ha erősebb lennék lelkileg - sokkal erőseb -, simán eltudnám magamnak képzelni. 

Ezután jött egy mélyrepülés: *** az egész oktatási rendszerbe, meg a tanárokba, meg a tanulásba, meglesz az érettségim, aztán majd megszökök valami vándorcirkusszal. Nos, igen. Nevessetek, vagy amit akartok :D Ekkor éltem a lázadó korszakomat, mikor semmi nem volt jó (14-6 évesen), és nem akartam tanulni. Azóta rájöttem, hogy amúgy én szeretek tanulni. Hangozhat betegen, de tényleg szeretek tanulni, olyan jó érzés, mikor tudom, hogy megint tanultam valamit, bővült az ismeretem egy adott témában, és okosabbnak érzem magam. Akkor viszont tényleg elég mélyponton voltam, depressziónak nem mondanám, de nagyon befelé fordultam, és a középsuli első 3 évében (nyelvi, 9, 10) tényleg magasról és nagyívben leszartam a jegyeimet. És még így is 3,88-as átlagokat produkáltam. 

Tavaly nyáron jött az első komolyabb tervem, ami megvalósíthatónak is tűnt: ménesgazda. Aztán persze ebből is elég gyorsan kiábrándultam - ez a gyors kb. fél évet jelent -, ugyanis belegondoltam, hogy minek húzzak le egyetemen 2 évet, ha még csak diplomát sem kapok érte? Ettől azért több van bennem, és ha már egyetem, adjon diplomát is.

December-január környékén találtam rá a jelenlegi vágyálmomra: lótenyésztő és lovassportszervező agrármérnök. Elég részletesen utánaolvastam. Foglalkozhatok állatokkal, és egyszerre emberekkel is, és így a kettő tökéletesen kiegészíti egymást. Ugyanis én konkrétan agyf*szt kapnék, ha csak emberekkel foglalkoznék, ha csak állatokkal, az meg azért unalmas lenne, így a kettő együtt tökély. Diplomát is kapok, 7 félév nem sok, és ez jelenleg az, amit tényleg magaménak tudok, tudnék érezni. Aztán persze lehet, hogy odakerülök egyetemre, és teljesen más elképzeléseim lesznek, mikor élesben fog menni az egész. Két tanárommal beszéltem erről, egyikük nagyon oda-vissza volt, hogy ezt én mennyire fogom szeretni, és ha a diplomaosztóm lóháton lesz, hívjam meg, mert az milyen szép lehet. Másikuk pedig csak helyeselt, hogy ez az, ami tényleg nekem való. 

A napokban eljátszottam még a programtervező informatikus gondolatával is, bár nagyon nem szerettem az informatikát, egyre jobban megértem, és kezd érdekelni. De tisztában vagyok a képességeimmel, és tudom, hogy nem az informatikával lenne gondom, a matekkal annál inkább. Nem gondolom, hogy egy 2,6-os matek átlaggal informatikusnak, programozónak kéne mennem, gyors halált halnék egyetemen, úgy érzem. Szóval ezt gyorsan ki is vertem a fejemből.

Úgy gondolom, azért elég fontos, hogy valaki tisztában legyen a képességeivel. Ahogyan én tudom, hogy egy olyan szakon, ahol az egyik fő ág a matek, elvéreznék, másnak is el kellene ismernie, hogy mi a gyengesége. Egy általános sulis osztálytársam például SZTE - dentálhigiéniát jelölt meg, 346 pont kellett volna neki, és nem vették fel. És most ezt nem azért, hogy magamat fényezzem, de akkor piszkosul elronthatta az érettségijét. Pláne úgy, hogy kap még +pontokat is, hátrányos helyzet, stb miatt. Múltkor kiszámoltattam a felvi pontszámítójával, ha jövőre minden tantárgyamból rontanék egy jegyet, és nem lenne ötös érettségim, csak gyenge négyeseim, akkor is röhögve lenne 350 pontom. A csajhoz egyébként 2 napig nem lehetett szólni, olyan idegben volt, én mondjuk cseppet sem tudtam sajnálni, a város "legjobb" gimijébe ment - legalábbis pár éve még az volt, jelenleg az én sulim a legerősebb -, és mindenki, aki oda kerül, nagyon elszáll magától, tehát például köszönni is elfelejtett mikor odakerült. Hát ennyit ért a nagy elit sulija: 346 pontot sem sikerült elérnie... :D. 

tuti a pokolra kerülök, tudom, gonosz dolog, amit az utolsó bekezdésben írtam:( :D