Gyanítom, ez egy baromi hosszú bejegyzés lesz... Kezdeném az évnyitóval.

Nos, végzős lettem. És piszkosul élvezzük (még). Nálunk szokás, hogy első héten szecskáztatjuk a gólyákat. Pénteken kezdtük, és jövőhéten is kapják még az ívet majd :D. Tényleg, rendesen élveztem a szituációt, amikor bementem a barátnőmmel egy kilencedikes osztályhoz, ők lesütötték a szemüket, nem mertek ránk nézni, mi pedig még direkt húztuk őket, csak nézegettünk körbe, és halkan beszéltünk arról, hogy kit kéne kiválasztani, aki majd szerelmes levelet ír egy osztálytársunkhoz :D. Persze, kicsit sajnálom őket, de én is voltam gólya, én is átestem ezen, ráadásul a mi évünkben elég durva volt, két nap után betiltották az amúgy egy hetes szecskát... Mi egyelőre megmaradtunk a lazább dolgoknál: fújd el a táblára rajzolt gyertyát, ill. a lámpákat, etc. Jövőhéten lendülünk majd bele, jelenlegi kedvenc ötletem a büfé "kirablása", játékmotorral (biztos tudjátok, az a nagyon kicsi, amit 3 éves gyerekek használnak:D), vízipisztollyal, bukósisakkal. 
Egyébként csak 8 könyvet kaptunk, aminek azért örülök (a hetedik osztályos húgom 22-t!!!). 
A tanárkiosztásokkal is elégedett vagyok, minden tanárunk maradt, aminek nagyon örülök. Egy tanárunk ment el (persze, mi sem természetesebb, mint az, akit legjobban szerettem, szerettünk...), helyette viszont megkaptuk azt a tanárt, akit szerettem volna. Szerintem ő kompromisszumképes lesz, és lefogom tudni tisztázni vele, hogy én szakmaiból csak egy kettes érettségit szeretnék, és legyen szíves ehhez mérten osztályozni :D.

Este pedig buli volt. Úristen, kegyetlen jó hangulatban telt el!!! Hét órára hívtam a bandát, na de fél hétkor elmentem wi-fizni, és mit látok, mit nem, az egyik szálló és a kocsma között (ami a nyaralónktól 50 m) szállingóznak a tanárok. Először az első középsulis tesi tanáromat, illetve az igazgatót láttam, ekkor még azt hittem, csak haluzok... Aztán meghallottam az info tanárom hangját, akiét ezer közül is felismerném. Elkezdett elég rendesen esni az eső, úgyhogy visszafutottam a nyaralóhoz, közben azért rendes diák módjára odakiabáltam a tancinéninek, hogy jó napot. Hát, nem köszönt vissza, asszem, ezt hétfőn fel is rovom neki... :D. 
Tüzet gyújtottunk a parton, és nekiálltunk sütni: krumplit, hagymát, nyárson szalonnát, virslit. Rég ettem ilyen finomat - de persze lehet, csak azért éreztem finomnak, mert saját készítmény volt... Valamikor 10-11 óra körül felküldtek minket a fiúk sörért (6-an voltunk, 2 lány, 4 fiú...). Mi pedig persze felmentünk. Aztán kicsit gondolkodtunk, és inkább elmentünk 4-5 utcán át, mezítláb, énekelgetve, pletyizve. * Közel egy óra séta után hívtak minket, hogy találtak egy sünit, úgyhogy gyorsan megindultunk vissza a partra, és életemben először megsimogattam egy sünt. Azt hittem, sokkal jobban szúr, de én ilyen kellemes szúrást éreztem csak. Mondjuk semmi kétség, ha akart volna, lehet tudott volna olyat szúrni, hogy visítsak :D. Ezután nemsokkal felpakoltunk, és az udvarban folytattuk a beszélgetést, ill. elmentünk csoportostól a tanárok szállásához, mert milyen buli lenne odaköszönni nekik így, csoportszinten, hogy heló, mi is itt vagyunk. Nos, mire a fiúk összeszedték a bátorságukat, addigra már a szobáikban voltak. Hangemberek... :D. Azért benyomták autóból - ami a szállás előtt parkolt - a Szexi tanárnénit, amihez én és a másik lány nem adtuk arcunkat, így nagy hátraarccal megindultunk a kocsma felé, mondván, a 40 pluszos, sörhasú, három fogú emberek biztos érettebbek, úgyhogy átpártolunk hozzájuk. Igazából meglepődtem, ők ittak, mi lefeküdtünk a napozóágyakra, ami mellettük volt, és nem bámultak, meg semmi. Később odajöttek a fiúk is, és friss végzősökként mi másról beszélhettünk volna, ha nem a továbbtanulásról, érettségiről, szalagavatóról, szecskáról. 
A bandánknak egyetlen tagja nem jött ki, mert ő Barátok Köztöt nézett... :D Úgyhogy gondoltuk, meg is érdemelne egy kis szivatást: 2 fiú felment hozzá,mi lányok, illetve még 2 fiú lementünk a partra. Osztálytársnőm sikított egyet, a terv az volt, hogy lejöjjenek megnézni, mi volt az, és rájukrontunk. Nem jöttek. Futva rohantunk fel ketten, hogy a másik lány eltűnt, innen meg már ment minden a tervek szerint, szerencsétlen nagyon megijedt :D. 

Nem ittunk sokat, 26 doboz sörből 15 fogyott csak el, meg 1l bor. Szokásomhoz híven én sem ittam sokat, csak két doboz sört, meg egy deci bort. Nyilván éhgyomorra ez épp elég is volt nekem, pedig alapesetben ennyinek semmi hatása nincs nálam. Viszont tényleg egész napi étkem 2 kis tescos kifli volt, még délelőtt. Közvetlen tűzgyújtás után lement egy Hofbräu - de csak azért, mert kollektíven ittunk. Sötétedés után osztálytársnőm a barátja telefonjáról nyomta a zenét, mikor jött egy értesítés messengeren. Nekem nincs mobilnetem, így nem láttam a sajátomról. Valaki írt az infos csoportba. Egy volt tanárunk kívánt jó évkezdést. És beismerem, kicsit sok volt ez nekem, mivel alapból ő volt mindenkinek a kedvenc tanára, aki itthagyta a sulit, és tudtam, hogy piszkosul fog hiányozni a végzős évemben, mert mindig rengeteg erőt tudott adni, már azzal is, ha csak ültem az óráján. De ettől eltudtam vonatkoztatni az este folyamán, erre jött egy ilyen üzenet. Ekkor gurult le még egy söröcske. Aztán kész lett a kaja, amihez pedig boroztunk. 

* sétánk közben wi-fi közelbe kerültem, és olyan szinte automatikusan jött a dolog, hogy rögtön rákerestem a tanár úrra messengeren, és pötyögtem neki az üzenetet: "Máris hiányzik, tanár úr :(" Nem gondolkodtam. Valószínűleg más esetben nem írtam volna neki, legalábbis nem így. Magamat ismerve fél óráig győzködtem volna magam, és ötvenszer átfogalmaztam volna az üzenetem. Most viszont rögtön írtam, küldtem, majd mentünk tovább vígan dalolászva... :D. Valamikor hajnali 1 körül tudatosult bennem, hogy tulajdonképp mit csináltam. Másnap nyolckor keltem, elsőként. Rendbeszedtem a fejem, és elmentem netezni. Persze, válaszolt. Oh mondom, jézusom, most válaszolnom kellene. Így utólag visszagondolva egyáltalán nem bántam meg, hogy péntek éjjel ráírtam, mert váltottunk pár szót, ami baromi jól esett a lelkemnek. Különösen az, mikor arra a kérdésemre, hogy hogy van, nem a sablont nyomta, hogy köszöni jól, hanem hogy eléggé nehéz az élet. De lehet, hogy én csak magamból indulok, és én a legtöbb embernek azt mondom, hogy jól vagyok. Nagyon kevés olyan személy van az életemben, akinek erre a kérdésre őszintén válaszolok. 

És megint nem volt részeg senki. Becsiccsentés volt, de részegség nem. Ők mondták, hogy ennek nem is az a lényege, hogy lerészegedjünk, hanem a hangulat, meg hogy együtt vagyunk.  Aki ismer, tudhatja, hogy én alkohol nélkül is teljesen kattant vagyok, tehát teljes józan állapotban lassúztam osztálytársnőmmel az utcán, miközben énekeltük a kocsmából hallatszódó zenéket, mint Ha volna két életem, Neked írom a dalt. Mi lenne még, ha részeg is lennék az alap hülyeségeim mellé... 
Másnap délben mentek el a többiek, és többször is elmondták, hogy nagyon élvezték, és tényleg, nem szükséges pia ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Sőt, ők hozták fel a témát, hogy legközelebb halászlevet főzzünk. Mire én rögtön mondtam, hogy nem tudom, mikor lesz, mert már jönnek a hidegebb idők... Ők pedig rögtön rávágták, hogy őszi szünetben :D Tehát újra ismétlés lesz. 

Imádtam ezt a bulit, szerintem sokkal jobb volt, mint az előző.