Többször is említettem már, hogy a nyáron nem jutottam nagyon lóközelbe, úgyhogy erre nem térnék ki megint. Augusztus végén megnéztem a lovakat, de akkor teljesen egyedül voltam hátul náluk. Ma viszont megint volt okom kivitetni magam a tanyára, persze megint egy zacskó alma társaságában. 
Na de miközben sétáltam hátra, kilépett az egyik épületből az oktatóm, hát, nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban, mivel ő még nem dolgozhatna... :D. Anya kinn várt a húgommal, én pedig hátramentem vele a lovakhoz. Szétosztogattam az almákat, közben pedig beszélgettünk, erről-arról, a munkakörülményeiről, a műtétjéről, a nyaráról, meg úgy mindenről. Ez a kis beszélgetés olyannyira elhúzódott, hogy háromnegyed óra múlva is a karám szélén támaszkodva pletyiztünk :D. Ő idén már nem ülhet lóra, és tulajdonképpen nem is dolgozhatna, de hát nem bírt magával :D. Nehezet egyelőre persze még nem emel, az etetést is úgy oldja meg, hogy talicskába rakja a vödröket, és odatolja, hogy ne kelljen megemelnie őket. Ma pedig én is segédkeztem az etetésben, mert ha már ott voltam, és csak beszélgettünk közel háromnegyed órát, nehogy már egy friss (3 hónapos) gerincműtét után ne segítsek neki. Megetettünk, aztán rohantam is ki a kocsihoz, mert szegény anyámék már teljes idegben voltak, hogy nem megyek... :D. 
Ó, és egyébként oktatóm vagy 4-5× elmondta, hogy nem szeretne lovasokat vállalni, mivel lóra még nem ülhet, hajtani nem hajthat, a futószárazást meg nem bírná még a gerince. Na de azt mondta, hogy persze, engem szívesen lát, mert bennem bízik, meg nem igényelek nagy odafigyelést, megoldom egyedül is, ha probléma van, nem kell feltenni a lóra, sem levenni, és nem kell odaugrania, ha kicsit megugrik a ló. Úgyhogy ha gondolom, nyugodtan írjak neki bármikor, és mehetek. Persze, nem ugrottam rögtön rá a lehetőségre, az szerintem elég erőteljes pofátlanság lett volna, biztos ami biztos alapon megköszöntem neki, és mennék is, ha nem zavarok. És még hülyének voltam nézve, hogy miért zavarnék. Jól esett :D 
Annyira feltöltött erővel ez a közel egy órácska, amíg csak néztük a lovakat, közben pedig beszélgettünk. Még akkor is, ha amúgy nem a legvidámabb témák jöttek elő. Csak ott voltam, elmondta nekem a dolgait, éreztette velem, hogy bízik bennem, megetettünk, majd hazajöttem. Ma jöttem rá, hogy nem kell nekem lóra ülni ahhoz, hogy jól érezzem magam, mert már az is rengeteg energiát ad, ha csak nézem a lovakat.

Ja, és vettem egy projektfüzetet is, ami baromi drága volt, de kell a tételeimnek. 80 lapos, és 6 tantárgy tételei kellenek, szóval valószínűleg még 1-2 hasonló füzetbe bele kell fektetnem...