Ma reggel 7 körül indultunk el Császárra, családostól. Nos, Császár nem a szomszédban van, 220 km tőlünk. Valahogy 10 körül értünk oda, és baromi jó volt az egész. A múzeumrészlegen kezdtünk (és nem lihegtek folyton a nyakunkban, hogy mit nézünk, mihez érünk hozzá, ami nagyon pozitív!). Volt egy jópár viaszbábu, indiánok, régebbi fotók, kalapok, meg minden ilyen tipikus vadnyugati dolog. Még az ajtó is nyikorgott, szerintem direkt, de nem tudom :D. Bementünk az étterem részbe, ami hát valami csoda volt: a földön szalma, széna szétszórva, mindenhonnan régi, lyukas csizmák lógnak, aggancsok, fegyverek... és csak az ottani fizetőeszközzel, ami a dollár volt lehetett fizetni. 1$=1Ft. 
Először körbenéztünk a második udvarban is, ahol szobák voltak berendezve, állt egy bitófa, egy koporsó, mellette a tetejével, egy férfi nyakig el volt ásva, közben csattogtatták körülötte az ostorokat. Volt egy kocsi, elején egy táblával: "Síró gyerek", alatta pedig szorgosan sorakoztak a strigulák, na, ez abszolút kedvencem volt :)  Olykor-olykor eldördült baromi hangosan 1-1 fegyver, ami mindenkire ráhozta a frászt, de nagyon megadta a hangulatot. 
Felültem a bikára (persze, csak a tipikus búcsús játék.. :D), ami azért kicsi csalódás volt, ugyanis nekem inkább hasonlított az egész egy kényelmes vágtára, néhány kis bakolással, mint valami rodeóra, de azért élveztem. 200 Ft pedig abszolút nem volt sok érte. 
Ittunk 1-1 pohár fantát, amit szintén nagyon imádtam: befőttes üvegbe töltötték ki... :D. Aztán felültem még két körre a lóra is, de csak vezettek (2 hónapja nem ültem lovon... nem hittem volna, hogy valaha örülni fogok annak, hogy vezetnek.. legalább lovon voltam). Egyébként nagyon aranyos volt aki vezetett körbe; mikor felültem, rögtön mondtam, hogy nagyon furcsa újra lovon, 2 hónap után. Ő pedig rögtön kérdezte, mióta lovagolok; 7 éve. Na, akkor bökjem meg a ló oldalát. Ügethettem fél kört, de el nem engedett, futott a ló mellett. Tényleg baromi aranyos dolog volt tőle, amit nem győztem megköszönni, akkor is, ha csak fél kör volt, a szándék a fontos :D. Átnéztem még az út túloldalára, ahol a többi ló volt kikötve, oda lehetett menni hozzájuk, én szépen körbe is simogattam mindet - és még két öszvért is láttam. Hát nem tudtam nem vigyorogva ugrálni, hogy végre simogattam lovat, és azt a jellegzetes lószagot éreztem a kezemen (ami szerintem határozottan illat... nekem legalábbis biztosan az). Teljesen olyan voltam, mint tíz évvel ezelőtt, mikor minden ló lázba hozott:D. 

Elindultunk Bokodra, mert hát a bokodi tavat nem lehet kihagyni, ugyebár. Hát, mi megtettük. Apám egy másik tónál beszélgetett egy haverjával, aztán észrevette, hogy csöpög az üzemanyag a kocsiból.. na fasza - elnézést -, motorháztető felnyit, és próbálja megcsinálni a csövet. Az pedig mindig tovább szakadt... úgyhogy kimondtuk, hogy nem, most nem nézünk bokodi tavat, indulunk haza, mert nem lenne kellemes 220 km-re otthontól lerobbanni. A Velencei tavat is útba akartuk ejteni, abból sem lett semmi. Pakson azért megálltunk fagyizni. Eredetileg Soltvadkertre mentünk volna, ami azért híres a fagyijáról, de mivel én májusban fizika óra címén voltam Pakson, az Atomerőműnél, akkor elnéztünk fagyizni, és hát valami fantasztikus az a fagyi, 220/gombóc, és egy gombóc kitesz kettőt... Mellesleg teljesen elégedett vagyok magammal, mivel egyszer voltam ott, és simán oda tudtam navigálni anyámat:D. Ők is elvoltak ájulva a fagyitól... Ó, és egyébként ofőnk miatt találtam oda, ugyanis ő mutatott egy szép templomot, onnan voltam képben - amit szintén megmutattam anyáméknak, az is tetszett nekik.

És még magamat is megleptem, de komolyan. Mert ha Paks, akkor biztos, hogy az emberek 90%-ának fejében megfordul Csernobil. Apám felhozta az egész Csernobil-dolgot, mire én megnyugtattam, hogy Paksot ilyen veszély nem fenyegeti, mert nem grafit rudak vannak benne, és ha valami nem okés, automatikusan lezár, nem fog felrobbanni. Paks előtt egy településen csille volt kirakva a határba, "Jó szerencsét" felirattal. Itt szintén apám felhozta, hogy mennyi bányát bezártak a Mecsekben is, mert nem volt jövedelmező. Na, én itt is szépen kijavítottam: nem, nem azért. Hanem mert uránércet bányásztak, aminek gamma sugárzása van, és tönkreteszik a belső szerveket is. 
Hát igen, vannak még furcsa véletlenek, meglepetések, nem gondoltam volna akkor, fizikán, hogy ez megmarad bennem :D Remélem, érettségin is hasonlóan leszek: azt hiszem, nem emlékszek valamire, aztán csak úgy kijön minden. Tényleg rohadt okosnak éreztem, érzem magam, hogy ezt így rögtön rávágtam apám állítására. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ezt tudom... 

Útba akartuk még ejteni a szekszárdi kilátót is, de a pontos utat nem tudtuk, hol lehet felmenni, kísérletezni utakkal meg már túl fáradtak voltunk, szóval inkább hazajöttünk.