Tegnap már megírtam ezt a bejegyzést, aztán nem publikáltam, mert úgy gondoltam, úgysem érdekes, meg ilyenek, ma pedig rájöttem, hogy ez az én blogom, és emléknek jó lesz ez is.

Előzetesbe annyit, gyorsan: nem hiszem el, hogy amint találok egy pasit, akire azt mondom, hogy humorban, modorban egyaránt okés, tehát tisztában van a határokkal, meg az udvariassági szabályokkal (én spec. rendesen olvadni tudok, ha a mai világban egy férfi előreenged az ajtónál...), kiderül róla, hogy ~10 évvel idősebb tőlem. Azóta megtudtam, hogy 1990-es, tehát nyolc évvel idősebb tőlem... jellemző. Ebben az évben ez már a második alkalom (vagy még csak, részletkérdés). Három napot a nyaralónkban töltöttem, apám révén megismertem egy pasit (apám haverjának a fia), aki bármit mond, az baromi vicces, mindent úgy fogalmaz meg, hogy csak pislogok, hogy honnan jön ennyi hülyeség neki, de rendkívül udvarias is, szóval természetes, hogy rákerestem facebookon. Amit megtudtam, hogy 2012-ben volt egy 18 éves barátnője, akivel szakítottak már, valószínűleg elvégzett egy egyetemet, és 2015-ben elkezdett egy másodikat is. 
Nem mondanám magamról, hogy különösebben érdekelne a korkülönbség, tehát egy 10 éves korkülönbség szerintem még teljesen oké, attól feljebb nem mennék, és ezzel a tíz évvel is úgy vagyok, hogy ha később derül ki, hogy annyi, nem fog zavarni, de direktbe nem kezdek 7-10 évvel idősebbekkel ismerkedni. És akkor aki nem ismer, lazán rámmondja, hogy apakomplexusom van, holott rohadtul nem, egyszerűen csak így jönnek ki a dolgok. Tehetek én arról, hogy komolyabb vagyok, mint a korombeliek? 

Apám kedden már bement, mivel pihi van náluk egy hétig, viszont anyám elmondása szerint rohadtul unatkozott, így szerdán délben buszra szálltam, és megleptem. Eredetileg csütörtökön délután jöttünk volna haza, de jött a hír, hogy pénteken sem kell dolgoznia, úgyhogy tovább maradtunk.

Szerdán, három óra körül értem oda, apám nem tudott róla, hogy megyek, külön kértem anyámat, hogy ha beszélnének, nehogy elszólja magát, mert én bizony meglepi leszek. Hát, meglepődött:D. És rögtön kaptam is a sokkot: a szomszédunk ügyvédhez ment, és érkezett a levél az ügyvédtől, hogy 15 napon belül állítsuk helyre a telekhatárt, mert ha nem, per lesz. Ami egyenesen nevetséges, mivel 2013-as papírral szúrta ki a szemünket, amin rajta volt a térkép, a valós határokkal. Tény és való, hogy a kerítés a két telek között nem áll jól, de kiméregettük, etc, éés... a szomszéd +50 centivel kijebb vitte az utca felé a kerítését (ezzel ellehetetlenítve, hogy mentő, tűzoltó, rendőr beférjen, ott rohangálni tudjanak), illetve  pöppet elnézte drágánk az adatokat, és rohadtul nem neki kedvezne a telekhatár módosítása... nem vagyok ügyvéd, de azt még én is megmondom, hogy ha perre kerül a sor, röhögve nyerjük, mert ugranak arra, hogy mentő nem fér el az utcában (zsákutca), 40 centivel kisebb az utca miatta, mint amit a minimumkövetelmény előír, és még a mi területünkből birtokolt el 80 centit, emellé akarja még a +120 centijét. Kissé bonyolult, tudom. A lényeg, hogy a jövő héten nagyszabású ügyvédlátogatás lesz, és ha azt mondja, hogy 70%-az esélye, hogy nyerjük a pert, belemegyünk, megnyerjük, aztán még körbe is röhögjük a drágát :). Merthogy ő kimérette geodétával, de úgy, hogy a mi nyaralónk akkori tulaja nem is volt jelen, szóval rögtön érvényességét veszti, mivel ilyenkor mindkét félnek jelen kell lennie... 

Lementünk, megmártóztunk a Dunában, majd elindultunk apám haverjához, aki történetesen villamosságis, és csinálta a kocsinkat. Ami egy hónap elteltével még mindig rossz volt... apám haverja nem volt ott, viszont ott volt helyette a fia, aki szintén viszi a családi vállalkozást, és van egy saját birtoka is. Apámmal beszélgettek, meg egy harmadik férfival, aki szintén a kocsijára várt.. nos, az első 3 mondata után lejött, hogy kegyetlen humora van, hogy nagyon intelligens, és a modora is teljesen rendben van, aztán mikor megérkezett az apja, vele is folyamatban oltogatták egymást, de nem az a komoly volt, csak ez a csipkelődés, oda-vissza történő beszólogatások, kijelenthetem: volt kitől örökölnie a humorát... :D 
Aztán nekiestünk a mi kocsinknak, de semmi komolyabb dolog nem változott, ugyanúgy nem indult, csak kattogott. Végül kicsit meg lett olajozva az önindító, változás semmi, akku lemerült, úgyhogy abba is hagytuk aznapra, még feltoltunk (igen, többes szám!:D) egy autót a rámpára. Hárman tolták férfiak (apám, ill. apám haverjának a fia hátulról, apám haverja pedig a kormány mellől). Háromszor futottak neki, de nem ment fel, akkor hívtak engem, beálltam hátulra, és csodák csodájára, rögtön felment. Sőt, ha nincs ott a végén valami, hogy ne guruljon tovább, továbblöktük volna. Na, azért... valamit tudok :D. Este apám lelépett horgászni, én meg trónok harca maratont tartottam. 

A csütörtökünk elég fárasztó volt, reggel fürödtünk, lefestettük az egyik ajtót, megcsináltuk a napernyő tartóját, illetve a széttört hintaágyat is rendbetettük, és jobb, mint új korában :D. Felhoztuk a csónakját, stb. Félórás szünetekkel, persze, mert olyan kurva meleg volt, hogy félóránként muszáj volt lemennünk fürdeni, hogy lehűljünk. Ezért is baromi jó dolog, hogy alig 50 méter a háztól a Duna. Délben apám lefeküdt, én pedig folytattam a maratonom. Öt óra körül sétáltunk át megnézni az autónkat (~1,5 km), amibe lett véve egy új akksi (ja, mert az előző kőkemény 2V-ot töltött egy nap alatt... szóval kuka), egy vezeték kicsit arrébb kötve, és most olyan szépen indul a kocsi, mint ahogy szerintem egy éve nem indult. 

Alig három másodpercre maradtam kettesben apám haverjával, rögtön kérdezett is, hogy hova járok suliba, és milyen tanuló vagyok. Mikor elmondtam neki, hogy hát 4,5 lett az évvégim, rögtön ugrott, hogy az nagyon szép, akkor ebből biztos lesz egyetem is, de milyen irányban? Mikor mondtam, hogy lótenyésztő- és lovassportszervező agrármérnök, csak húzta a száját, hogy hát én tudom, de "lovacskázásból" nem lehet megélni, de ekkor már visszatért drága apám, aki felvilágosította, hogy ez nyugaton az egyik legjobban kereső szakma, és hát ő már csak tudja, mivel lóalmot csinál, és szinte csak német, osztrák, svájci lovasok vesznek tőlük töménytelen mennyiségben almot, és kamionosoktól tudja, hogy mennyire megy ez a dolog kint. Na, meg nekem is vannak ismerőseim, akiket hívtak svájcba, hogy naponta csak két lovat lovagoljanak le, havi 800.000-ért. Na, azért az nem megerőltető ennyi pénzért... 

A pénteki napunk meg a konkrét édes semmittevésből állt, apám fent tévézett, én lent trónok harcáztam. Hét óra körül jöttünk haza, de holnap családostól megyünk be, és főzünk egy körömpörit. Amit amúgy utálok, de szeretek a szabadban főzni, úgyhogy várom.

Ja, és rohadtul lóelvonási tüneteim vannak, június 22 (?) óta nem ültem lovon, sőt, lovat se láttam, mivel edzőmet porckorongsérvvel műtötték, most töltött 3 hetet rehabon Hévízen, de még mindig hónapok kérdése, hogy újra lóra ülhessen, szóval szívok még egy ideig. Na de még a nyáron el kell intéznem a papírt, ami igazolja, hogy rendszeresen sportolok, így nem kell heti 5 tesire járnom, csak 3-ra, szóval akkor megnézem a lovakat is, de fel nem ülök, ugye... :( Elvileg tervbe van véve a Henryxcity, Császáron, ami egy western falu/múzeum, és lehetőség van lovagolni is, szóval ha oda eljutunk, akkor lovazhatok, na meg ősszel Szerbiában is. És jelenleg ennyivel kell beérnem. Na, meg augusztus 20-án lesz lovasnap a városban, amire megyek a barátnőmmel, és ha lóra nem is kerülök, legalább lovakat látok, és már ott tartok, hogy ennyivel is beérem, csak érezzem már a lovak illatát!:DD. 

Jaj, ezt meg most találtam, muszáj beillesztenem!:DD

Vedd észre, nem vagy te egy honfoglaló tatár, a kerítés nem csak jelkép, az a telekhatár..."